Előkerültek egy kihaltnak hitt állatfaj példányai
Csaknem kilencven év után ismét dokumentálták a súlyosan veszélyeztetett Bangka-szigeti lajhármaki (Nycticebus bancanus) példányait, amelyeket korábban már kihaltnak tartottak. A faj utolsó bizonyított megfigyelése az 1930-as évekre nyúlik vissza, azóta nem került elő tudományos igazolással rendelkező egyed.
Egy helyi természetvédelmi szervezet 2015 és 2025 között több mint kilencven egyedet azonosított az Indonéziához tartozó Bangka-szigeten, amely a faj egyetlen ismert élőhelye – derül ki egy frissen publikált tanulmányból. A példányok a sziget különböző részein kerültek elő, ami azt bizonyítja, hogy az élőhelyek jelentős pusztulása ellenére a faj több területen is fenn tudott maradni.
A legtöbb egyedet házakból, kertekből, ültetvényekről vagy utakról mentették ki, köztük olyanokat is, amelyek súlyos sérüléseket szenvedtek, például elektromos vezetékek miatt. Felépülésük után 86 példányt engedtek vissza természetes élőhelyeire.
A Bangka-sziget lajhármaki-élőhelyei az ónbányászat és az olajpálma-ültetvények létesítését célzó területtisztítás miatt zsugorodtak össze jelentősen. Timon Glaw, a tanulmány egyik szerzője szerint különösen megdöbbentő, hogy egy ilyen jellegzetes, figyelemre méltó főemlős csaknem egy évszázadon át ilyen kevés tudományos figyelmet kapott. Újbóli felfedezése azt a reményt is felcsillantja, hogy más kihaltnak hitt fajok is fennmaradhattak olyan helyeken, ahol a tudósok évtizedek óta nem kutattak.
A Bangka-szigeti lajhármaki viszonylag kis termetű, éjszakai életmódot folytató állat, amely fákon lassan, megfontoltan mozog. Táplálkozása nem teljesen ismert, feltehetőleg rovarokat és különböző növényi részeket fogyaszt. Vörösesbarna bundája, jellegzetes arcmintázata és nagy szeme van, ám aranyos megjelenése ellenére kifejezetten veszélyes lény: a könyöke közelében található speciális mirigyekben mérgező váladékot termel, amelyet fenyegetés esetén nyalogatással összekever a nyálával, majd harapás útján juttat áldozata szervezetébe. A mérget elsősorban a fajtársakkal való konfliktusok során használja, de a ragadozókkal és az élősködőkkel szembeni védekezésben is szerepet játszhat, embereknél pedig súlyos, akár életveszélyes allergiás reakciókat is kiválthat.
A faj megóvása érdekében elengedhetetlen a szigeten még megmaradt természetes erdők védelme, valamint annak felmérése, hogy a példányok pontosan mely területeken maradtak fenn, és mekkorák az egyes populációk.
