Mit ünneplünk halottak napján és mindenszentekkor?
Mindenszentek és halottak napja két, egymást követő ünnep a naptárban: előbbi november 1-jére esik, és munkaszüneti nap, utóbbi november 2-ára, amely ha úgy jön ki a héten, bizony munkanap. Idén, 2026-ban mindenszentek vasárnapra, halottak napja hétfőre esik, így nincs hosszú hétvége. Ilyesmi akkor fordul elő, ha november 1. csütörtökre esik, mert ez esetben a pénteket, halottak napját pihenőnappá nyilvánítják, amit viszont le kell dolgozni. Legközelebb 2029-ben alakul majd így, akkor lesz négynapos hétvége november legelején.
A katolikus egyház szerint az élő és a már elhunyt hívek közösséget alkotnak a szentek egyességében, amelynek lényege, hogy élők és holtak helytállnak és könyörögnek egymásért. A közösség három elemből áll: a küzdő egyházból, azaz a földön jelenleg élő lelkekből; a szenvedő egyházból, vagyis a már elhunyt, de még a tisztítótűzben szenvedőkből; valamint a diadalmas egyházból, a mennyekbe jutott, üdvözült hívek társaságából.
Mindenszentekkor, november 1-jén a diadalmas egyház tagjait ünnepeljük: mindazokat a megdicsőült lelkeket, akik életszentségük okán vagy a tisztítótűzben megtisztulva már megérkeztek a mennyországba. Megszámlálhatatlan sokaságuk miatt a naptár nem emlékezhet meg róluk külön, név szerint, ezért az övék ez a nap.
November másodika halottak napja. A 10-11. század fordulóján élt Szent Odilo clunyi apát fogalmazta meg először, hogy miután az egyház megemlékezik a mennyország minden szentjéről, másnap az összes elhunyról is emlékezzünk meg. Ebből indult 998-ban, és a bencések hatására terjedt el széles körben a 11. században. Halottak napja tehát a földön küzdők ünnepélyes megemlékezése a tisztítótűzben szenvedőkről.
A kronológiát nézve mindenszentek nem csak a naptárban előzi meg a halottak napját. Előbbi eredete 609-re nyúlik vissza, amikor Szent VI. Bonifác pápa a Szűzanya és az összes vértanú tiszteletére szentelte a római Pantheont, majd ennek évfordulóit kezdték ünnepelni május 13-ai dátummal. Bő évszázaddal később, III. Gergely pontifikátusa idején az ünnepet május 31-ére tették, és a Szent Szűz, minden apostol, vértanú, hitvalló, s a földkerekségen elhunyt minden tökéletes igaz ember emléknapja lett. IV. Gergely 835-ben november elsejére helyezte át és egyetemessé tette, Jámbor Lajos frank király, római császár pedig 835-ben az egész birodalomban elrendelte megünneplését. Elterjedését a cluny-i bencéseknek köszönhetjük.
A halottakról való megemlékezés ősi időkre tekint vissza, a kereszténységben a fent említett módon vált egyetemessé. Mára halottak napja mellett mindenszentek visszaszorult, előbbi vigíliájává vált, a magyar néphagyomány sok helyen halottak hetének nevezi azt a hetet, amelyre e két ünnep esik. A 21. századra pedig az egyházi ünnep egyértelműen vallástól, felekezettől és vallásosságtól függetlenül az elhunytakra való emlékezés, a róluk való gondoskodás idejévé vált.
