Látomás a Milvius híd előtt – hogyan lett a kereszténység a Római Birodalom vallása
Amikor Nagy Konstantint 306-ban légiói augustusszá nyilvánították, a Római Birodalmat a tetrarchia, a négyes uralom rendszere szerint kormányozták: a keleti és a nyugati birodalomfélben egy-egy augustus, alattuk pedig egy-egy caesar uralkodott. Hamarosan polgárháború robbant ki, amelyben kinevezett és önmagát hatalomra törő uralkodók egyaránt részt követeltek a hatalomból.
Konstantin egyre nagyobb területeket hajtott uralma alá, elfoglalta egész Észak-Itáliát, majd Róma ellen indult, amelyet riválisa, Maxentius császár védett, és aki korábban két, egyeduralomra törő ellenlábas ostromát is visszaverte. Konstantin hadai 312. október 27-én érkeztek a város közelébe, és ezen a délutánon a vezér jelenést látott a napkorong körül: a keresztény Isten szimbólumát – keresztet vagy Krisztus görög monogramját –, alatta a felirattal: „E jelben győzni fogsz!”
A császár életét megörökítő Eusebius Pamphilius szerint Jézus az éjszakai álmában ismét megjelent Konstantinnak, és elmagyarázta neki látomása értelmét. A legenda szerint a császár a látomás hatására megtért, katonáit pedig arra utasította, hogy Krisztus jelével a pajzsukon harcoljanak. Másnap győzelmet aratott Maxentius felett, aki 312. október 28-án a Milvius híd alatt, a Tiberisben lelte halálát.
A csoda mellett racionális okok is szóltak
A csodát nem vitatva Konstantinnak racionális indoka is bőven volt Krisztus felé fordulni. A Diocletianus alatti üldözések dacára az új vallás már széles körben elterjedt a birodalomban, minden bizonnyal a katonák körében is. Bármilyen módon vélekedett is a császár a keresztény hitről, a későbbi években az új vallás következetes pártfogója maradt, és 313-ban türelmi rendeletet adott ki.
Később aktívan részt vett a birodalomrészében dúló vallási vitákban, majd az egykori szövetségese ellen vívott 324-es háborúban már a keresztények védelmezőjeként reprezentálhatta magát, amivel nagyot lendített támogatottságán.
