Kiderült, milyen feladatokra szerződött Rákay Philip a Petőfi-filmhez, és mennyit keresett vele
A Nemzeti Adó- és Vámhivatal költségvetési csalás gyanúja miatt szeptember 24-én nyomozást rendelt el a Most vagy soha! című filmre adott állami támogatás felhasználása kapcsán. A Rákay Philip és Szente Vajk által jegyzett, Lóth Balázs által rendezett alkotás az 1848. március 15-ei forradalmi nap eseményeit dolgozza fel, számos fikciós elemmel kiegészítve, és 7,022 milliárd forintos költségvetésével a magyar filmtörténet legdrágább filmje lett.
Rákay korábban közleményben reagált a nyomozásra, amelyről állítása szerint ő is a sajtóból értesült. Akkor azt írta: a leghatározottabban visszautasít minden olyan állítást vagy sugalmazást, amely személyes felelősséget tulajdonít neki a vizsgált állami támogatás felhasználásával kapcsolatban. Közölte azt is, hogy kreatív producere volt a filmnek, a gyártási feladatokhoz nem volt köze, a támogatást a Pilvax Film Korlátolt Felelősségű Társaság pályázta meg, amelyben ő semmilyen szerepet nem töltött be, így az állami támogatás felhasználásáról született döntésekben sem vehetett részt.
A közérdekű adatigénylés révén megszerzett produceri szerződése azonban arról tanúskodik, hogy Rákaynak ellenőriznie kellett a pénzfelhasználást. A szerződés szerint közreműködött a finanszírozás előteremtésében, kapcsolatot tartott a támogatókkal, részt vett a gyártáshoz szükséges anyagi eszközök – bankhitel, szponzorok, koprodukciós partnerek – megszerzésében. Feladata volt a film forgatás előtti előkészítése, forgatása és utómunkái alatt felmerülő művészeti és szervezési feladatok megoldása, a forgatási helyszínek keresése és szervezése, valamint a helyszínek és a szereposztás meghatározásában való részvétel, amely során a művészi és a gazdasági szempontokat is érvényesítenie kellett.
A szerződésben vállalt feladatai közé tartozott a felvételi, stúdió- és utómunkálatok ellenőrzése és felügyelete, valamint az, hogy az egész gyártás és forgalmazás tekintetében felkutassa a leggazdaságosabb megoldásokat, és elősegítse, hogy a rendező és a gyártásvezető betartsa a film elfogadott költségvetését. Folyamatosan ellenőriznie kellett a film költségfelhasználását, és erről tájékoztatnia kellett a filmelőállítót, emellett közreműködött a film promóciójában és forgalmazásában, valamint értékesítési feladatokat is ellátott. A szerződésből tehát az olvasható ki, hogy a közleményével ellentétben feladatai nem korlátozódtak a kreatív folyamatok felügyeletére: vállalta a finanszírozás előteremtésében való közreműködést, a költségfelhasználás folyamatos ellenőrzését és az erről való tájékoztatást, valamint azt is, hogy közreműködik a támogatási szerződésben rögzített költségvetési előírások betartásában.
A dokumentum önmagában nem bizonyítja, hogy a producer ténylegesen milyen munkát végzett el, de világosan rögzíti, hogy milyen feladatokért vállalt szerződéses kötelezettséget. Abból az is kiderül, hogy Rákay cégét, a Norton Consulting Zrt.-t 49 millió forint plusz áfa produceri díj illette meg, ezen felül a film felhasználásából származó nettó bevétel 25 százaléka – a filmelőállító valamennyi költségének, befektetésének és egyéb, produkcióhoz kapcsolódó kiadásának levonása után.
Arra a kérdésre, hogy a film producerei közül ki vagy kik feleltek a film pénzügyi elszámolásáért, a Nemzeti Filmiroda Fülöp Péter vezető producert jelölte meg. Rákay Philip szerint nem véletlenül volt négy producere a filmnek: azért, mert elosztották a feladatokat. Azt mondta, nem emlékszik a szerződésére, és arra sem, hogy a producer társaiéban mi szerepelt, mert nem úgy dolgoztak, hogy mindenki pontról pontra bemagolta a saját szerződését, hanem kiosztották a feladatokat és a szerepköröket, és ennek alapján dolgoztak. Hozzátette: rá a kreatív feladatok hárultak, a gyártási feladatokat nem tartja szórakoztatónak, nem érdeklik, és nem a szakmája, ezért ezekkel nem foglalkozott azon túl, hogy elvárta társaitól: férjenek bele a költségvetésbe.
A producer szerint ebben az esetben is azt kell vizsgálni, hogy volt-e hivatalos szerepe abban a projektcégben, amelynek egyébként napi szintű elszámolási kötelezettsége volt a Nemzeti Filmiroda, a NAV vagy az egyéb könyvvizsgáló cégek felé. Állítása szerint nem volt, a pénzügyi felelősséget a projektcég alapítói és döntéshozói vállalták.
A filmet összesen nagyjából 164 ezren látták, amivel a számos ingyenes vetítés és az iskolai kötelezővé tétel ellenére is csak a kilencedik helyet foglalja el a magyar alkotások sikerlistáján. Fóton díszletvárost is felhúztak a filmhez, amelyet később egy Disney-sorozat és az Ann Lee testamentuma című kosztümös musical stábja is használt.
