Magyar Péter franciaországi megjegyzése és a „posztfasiszta konszenzus”
Magyar Péter napokban tett posztja sokaknál váltott ki felháborodást: a franciaországi diáktüntetésekből országos tiltakozáshullámmá nőtt megmozdulások okozta károkat a „bevándorlás problémájával” igyekezett magyarázni.
A megjegyzésre érkező reakciók között többen felidézték, hogy a Tisza már a kampányban is egyértelműen fogalmazott: a Fidesz bevándorláspolitikáját helyesnek nevezték, az Európai Uniót pedig azzal vádolták, hogy igaztalanul szankcionálta Magyarországot a bevándorlókkal szembeni bánásmód miatt. A határkerítés megtartása és szigorítása is szerepelt a párt álláspontjában.
A szerző szerint a kérdés az, mikor válik a taktikai kompromisszum világnézeti kompromisszummá, mit árul el a bevándorlásról szóló mondat a Tisza politikájáról, és hol ér véget a stratégiai türelem, illetve hol kezdődik az önáltatás.
Az írás felidézi azt is, hogy sokan stratégiai távolságtartásról beszéltek, mégis időszakosan kényelmes volt elhinni olyan közhelyeket, amelyeken korábban csak mosolyogtak – például a „normális politikát” vagy a „szakértői kormányt”.
