Miért vesszük át a szüleink viselkedését, még ha nem is akarjuk?
A szüleinktől tanult minták felnőttként is hatnak a viselkedésünkre és a kapcsolatainkra. Sokan a húszas éveikben kezdenek önálló életet, új lakásba, másik városba vagy akár külföldre költöznek, és ilyenkor gyorsan kell felnőniük. Ilyen helyzetekben gyakran éppen a legközelebbi, családból ismert mintákhoz nyúlunk vissza – a hanglejtésünktől kezdve egészen addig, ahogyan vita közben reagálunk.
Kollár Balázs pszichológus szerint mindannyian rendelkezünk sajátos temperamentummal, számos dolgot azonban megfigyeléses tanulás útján sajátítunk el. Ha például egy gyerek leejt egy vázát, nem feltétlenül kezd azonnal sírni: először a szülőre néz, és megfigyeli annak reakcióit. Ha a szülő megijed vagy kiakad, a gyerek is könnyen megijedhet.
A szakértő szerint a tudatos szülőségbe az is beletartozik, hogy valaki megtanulja szabályozni a saját érzelmi reakcióit, ami nem azonos az elfojtással. A gyerekkori tapasztalatok hatással vannak a felnőttkori kapcsolatokra, a kommunikációra és a konfliktuskezelésre is. Felmerül a kérdés, hogyan dönthetjük el, mit akarunk megőrizni abból, amit a szüleinktől hozunk, és mit szeretnénk másképp csinálni – és egyáltalán mennyi választásunk van ebben.
