Évtizedek óta nem volt olyan kicsi az ózonlyuk, mint 2025-ben
Az ózonlyuk kiterjedése 2025-ben az egyik legkisebbre zsugorodott az elmúlt évtizedek méréseihez képest – derül ki a Meteorológiai Világszervezet (WMO) friss jelentéséből. A szervezet a 2025-ös antarktiszi ózonlyukat a negyedik vagy ötödik legkisebbként tartja számon azóta, hogy 1992-ben megkezdték a rendszeres, visszatérő méréseket.
A WMO megállapítása szerint ez már a második egymást követő év, hogy az ózonlyuk kiterjedése jelentősen elmarad az 1990 és 2010 közötti átlagtól. A jelenség hátterében a globális összefogás áll: az ózonréteget lebontó vegyi anyagok fogyasztása és termelése mára több mint 99 százalékkal csökkent.
Az Európai Unió földfigyelő programja, a Copernicus mérései szerint ugyanakkor az idei év szeptember végére mintegy 25 millió négyzetkilométeres kiterjedést ért el az ózonlyuk, ami nagyjából 5 millió négyzetkilométerrel haladja meg az ilyenkor megszokott átlagot. Az előrejelzések szerint az ősz folyamán tovább tágulhat, és akár minden eddiginél nagyobbra is nőhet.
Az Antarktisz feletti ózonlyuk jellemzően szeptember közepe és október eleje között éri el legnagyobb kiterjedését, majd decemberben eltűnik.
Az egész világ összefogott
Az ózonréteg elvékonyodását főleg az 1970-es évek közepén az aeroszolokban és hűtőszekrényekben használt klórozott-fluorozott szénhidrogének (CFC-k) okozták, amelyek úgynevezett ózonlyukakat hoztak létre, köztük egy különösen nagyot az Antarktisz felett. Az elvékonyodást a kutatók szerint az okozta, hogy a magasabb légkörbe eljutva a CFC-k klóratomokat szabadítanak fel, amelyek katalizálják az ózonmolekulák bomlását.
A világ vezetői azonban példátlan módon reagáltak a fenyegetésre. 1987-ben – mindössze két évvel a felfedezést követően – 197 ország és az Európai Unió aláírta a montreali jegyzőkönyvet, amelynek célja a CFC-k fokozatos kivezetése volt. Az egyezmény ráadásul olyan rugalmas mechanizmusokat is tartalmazott, amelyek lehetővé tették a még fel sem fedezett, ózonkárosító vegyi anyagok tiltását is.
Celeste Saulo, a WMO főtitkára hangsúlyozta: ez egy környezetvédelmi sikertörténet, és a jelek szerint az ózonréteg teljes felépülése a század második felére, nagyjából 2050-re várható.
