A nagymama sütijével nehéz versenyezni – de tényleg jobb, ami kézzel készül?
A „kézműves” önmagában még nem jelent minőségi garanciát a pékáruk esetében – hangzott el a jubileumi, 20. Coop Rally kecskeméti állomásán, ahol Kelemen Szilárd, a Fornetti kereskedelmi ügyvezetője beszélt arról, hogy a valódi különbséget az alapanyag, a szakértelem, a technológia és a műgond együttese adja.
A kérdés annál a vállalatnál különösen érdekes, amely a régióban az elsők között építette fel a Bake Off kategóriát, és ma már több ezer értékesítési ponttal dolgozik. Kelemen szerint ma már nem a kategória megteremtése, hanem a márka érdekessé tétele a fő feladat.
A „kézműves” címke ma szinte minden élelmiszer-kategóriában jól cseng, és valami személyesebbet, gondosabban elkészítettet ígér. Kelemen Szilárd szerint azonban könnyű túlértékelni ezt a jelzőt: egy kézzel készített termék lehet kiváló, de attól, hogy ember nyúlt hozzá, még nem lesz automatikusan jobb.
A tészta ráadásul érzékenyebb, mint gondolnánk. A gépi feldolgozás során egyfajta „stressz” éri: a mechanikai terhelés roncsolhatja a tésztaszerkezetet és a gluténhálót is. Egy jó pék kézzel kíméletesebben tud bánni vele, ezért egy kézműves terméknek lehet „dédelgetett előélete” – csakhogy ez erősen emberfüggő. A végeredményt az alapanyag, a szakértelem és az odafigyelés együtt határozza meg.
Az ipari gyártás egyik legnagyobb előnye éppen az, hogy ugyanazt a minőséget képes újra és újra biztosítani. A hőmérséklet, a páratartalom, a higiénia, az alapanyagok és a nyomon követhetőség nagyüzemi környezetben szigorúan szabályozhatók.
A lépték sem mellékes: a Fornetti naponta megközelítőleg egymillió vásárlót szolgál ki, termékei pedig 14 országban, közel 10 ezer sütési ponton érhetők el. Ekkora méretnél a minőség nem lehet szerencse kérdése. Kelemen Szilárd szerint az automatizálás ezért sem egyszerűen a munkaerőhiányra adott válasz: a sütőiparban már korábban elindult, mert a növekedéshez elengedhetetlenné vált a sztenderdizálás – ugyanazt a formát, minőséget és élelmiszer-biztonsági szintet kell hozni újra és újra.
A vásárló közben különös helyzetben van: egyre árérzékenyebb, miközben egyre többet vár el. Kelemen úgy látja, az elmúlt évek inflációja látványosan erősítette az árérzékenységet, ezzel párhuzamosan azonban nőttek az elvárások is. Fontosabb lett az alapanyag, a minőség, az élettani hatás és a megbízhatóság – miközben mindezt lehetőleg ugyanannyiért, vagy még olcsóbban szeretnénk megkapni.
Ez a gyártókat nehéz feladat elé állítja: egyszerre kell hatékonyabban termelni és közelebb kerülni ahhoz a minőségérzethez, amelyet sokan ma még egy kis pékséghez társítanak.
Kelemen Szilárd úgy látja, a következő öt-tíz évben tovább nőhet az ipari gyártók szerepe, de ezzel együtt nekik kell egyre többet tanulniuk a kézműves világtól. Jobb alapanyagokkal, kíméletesebb technológiákkal és pontosabban szabályozott folyamatokkal az ipari gyártás minőségben mind közelebb kerülhet ahhoz, amit a fogyasztó fejében ma „kézművesnek” nevezünk.
A kérdés tehát talán már nem is az, hogy ember vagy gép készíti-e a pékárut, hanem az, hogy ki tudja ugyanazt az élményt biztonságosan, jó minőségben és elérhető áron újra meg újra odatenni a pultra.
A COOP üzletlánc 2006 óta rendezi meg a hazai élelmiszer-előállítást testközelből bemutató Coop Rallyt, amely 2026-ban jubileumi, 20. állomásához érkezett. A program az elmúlt két évtizedben immár 167 Magyarországon működő vállalkozást mutatott be, közelebb hozva a résztvevőkhöz a hazai élelmiszeripar szereplőit, fejlesztéseit és innovációit.
Az idén is közel 100 hazai cég mintegy 300 versenyzője vett részt a szakmai programon. Öt kelet-magyarországi megyében hat élelmiszergyártó üzemet kerestek fel: a Maspex Olympos nyárlőrinci üdítőitalgyártó üzemét, a Fornetti Kft. kecskeméti gyárát, a Sole-Mizo szegedi tejüzemét, a Hell Energy Magyarország szikszói üzemét, a Várda-Drink kisvárdai italgyártó üzemét, valamint a Hajdúhús 2000 debreceni húsüzemét. Emellett a Coop Szeged szegedi Szuper Plusz üzletét és az Unió Coop tarcali boltját is felkeresték.
