95 éve történt Magyarország történetének legnagyobb terrorcselekménye
Kilencvenöt évvel ezelőtt, 1931. szeptember 13-án robbantotta fel Matuska Szilveszter a biatorbágyi vasúti hidat, amelyen éppen áthaladt a bécsi gyorsvonat. A merénylet máig Magyarország legnagyobb terrorcselekményének számít, 22 áldozatot követelt.
Matuska Szilveszter 1892-ben született a ma már Szerbiához tartozó Csantavéren, és élete során számos foglalkozást kipróbált. Kezdetben tanítóként dolgozott, majd önkéntes honvédként az első világháború során főhadnagyi rangig jutott, később pedig kereskedelemmel és ingatlanspekulációval próbált vagyont szerezni. Az 1929-ben kezdődő világválság kirobbanásakor tönkrement, ezután kezdte terrorcselekményeit.
A biatorbágyi merénylet előtt Németországban és Ausztriában is történt hasonló robbantás, amelyeket Matuska Szilveszter később magára vállalt. Máig tisztázatlan, hogy mi lehetett az indítéka – bizonyos elméletek úgy tartják, megőrült, miután csődbe ment, de felmerült az is, hogy anyagi érdeke fűződhetett a robbantásokhoz, vagy egy politikai összeeskövés részeként követte el azokat. Egy népszerű verzió szerint egy magas kormányzati kapcsolatokkal rendelkező szélsőjobboldali összeesküvés állt a háttérben Gömbös Gyula támogatásával, azzal a céllal, hogy az egészet a kommunistákra terheljék – nagyjából ahogy a német nemzetiszocialisták gyújtották fel a Reichstagot.
Annyi azonban biztos, hogy hírhedt biatorbágyi merényletét éjjel 0 óra 20 perckor hajtotta végre egy ekrazittal töltött pokolgéppel. A bombát a hídhoz rögzítette, és amikor az osztrák fővárosba tartó nemzetközi gyorsvonat áthaladt rajta, felrobbantotta a szerkezetet. Egyetlen kocsi kivételével az egész vonat a mélybe zuhant, ezzel 22 ember életét kioltva.
Az ügyet kivizsgáló hatóságok a helyszínen egy levelet is találtak, melyben az állt: „Munkások! Nincs jogotok, hát majd mi kierőszakoljuk a kapitalistákkal szemben. Minden hónapban hallani fogtok rólunk, mert a mi társaink mindenhol otthon vannak.” Ez alapján a támadást egy kommunista összeesküvés részének tekintették, Károlyi Gyula kormánya pedig statáriumot vezetett be. A statáriális rendszert több mint egy évig fenntartották: ez alapján ítélték később halálra a kommunista Sallai Imrét és Fürst Sándort is.
Matuska Szilvesztert 1931 októberében sikerült kézre keríteni, aki kihallgatása és tárgyalása alatt végig zavarosan viselkedett. Össze-vissza beszélt, hol mindent elismert, hol mindent tagadott – leginkább pedig egy Leó nevű fantomra hivatkozott, aki foszforeszkált, és rákényszerítette a robbantásra. A bíróság szerint csak őrültnek akarta tettetni magát, hogy elkerülje a halálos ítéletet, de a szakértők beszámíthatónak titulálták. Matuskát így halálra ítélték, de kivégzése mégsem valósulhatott meg, mert a halálbüntetést nem ismerő Ausztria csak azzal a feltétellel adta ki a foglyot Magyarországnak, hogy megkímélik az életét.
A merénylő így fegyházba került, ahonnan a szovjet csapatok érkezésekor a káoszban kiszabadult. Innentől csak ellenőrizetlen szóbeszédek és legendák ismertek a sorsáról: állítólag katonaorvosnak adta ki magát, majd hazament a Délvidékre, ahol valószínűleg szerb partizánok végezték ki.
