Carlo Rovelli: A mesterséges intelligenciával akár százszorosára növelhetjük az atomháború kockázatát
Carlo Rovelli, a világ egyik legismertebb elméleti fizikusa szerint a jelenlegi politikai vezetők nem elég bölcsek, és nem érzik át olyan erősen a nukleáris katasztrófa veszélyét, mint elődeik, akik a hidegháborús években játszottak a tűzzel. Az olasz professzor magyarul is kiadott tudományos bestsellerei révén milliók kaptak esélyt, hogy megértsék Einstein relativitáselméletét vagy a kvantummechanikát.
Rovelli az idén ősszel járt először Budapesten. Az interjúban beszélt arról, belépne-e egy fekete lyukba, mit árul el a kvantumfizika a világunkról, és miként kell érteni, hogy nem létezik objektív idő. Szóba került az is, mi aggasztja a mesterséges intelligenciában, és miért gondolja úgy, hogy nagyobb veszélyek leselkednek az emberiségre, mint fél évszázaddal ezelőtt.
Arra a kérdésre, hogy ha exkluzív lehetőséget kapna, alászállna-e egy fekete lyukba, Rovelli azt válaszolta: természetesen megtenné, mert egész életében az hajtotta, hogy eljusson a legkülönfélébb helyekre, és felfedezze őket.
A professzor elmondta, hogy a kíváncsiság mindig is jellemző volt rá, még az emberi kapcsolataiban is. Fiatalkorában a barátai gyakran csodálkoztak azon, hogy idegenekhez lépett oda beszélgetni, ő pedig azt válaszolta nekik, hogy őket már ismeri, most valaki mást is meg szeretne ismerni. Hozzátette: ez a kíváncsiság a tudományban is jól jön, mert mindig kellenek olyanok, akik nem elégszenek meg a készen kapott tudással, hanem megkérdőjelezik a közmegegyezéseket.
Rovelli szerint a kíváncsiság nagyon mélyen belénk van kódolva, és a fajunkat különösen jellemzi. A legtöbb állat nem ennyire kíváncsi, bár vannak kivételek: a macskák például kifejezetten kíváncsiak, és a majmok is közismerten azok. Az ember talán minden más fajnál kíváncsibb, és ennek része lehet abban is, hogy az emberiség Afrikából indulva szinte mindenhová eljutott – fogalmazott.
A fizikus szerint a kíváncsiság a civilizáció létrejöttében is óriási szerepet játszhatott: valaki kíváncsi volt rá, mi történik, ha elültet néhány magot, vagy ha a tejet különféle dolgokkal kezdi el csinálni – és egyszer csak sajt lett belőle. Az ő értelmezésében a tudomány ennek az átfogó folyamatnak a része.
Rovelli arról is beszélt, hogy sokszor önmagunkat akadályozzuk a tudásunk gyarapításában, például azzal, hogy kizárólag a megszokásainkra hagyatkozunk. Írásaiban is megfogalmazza, hogy valójában nem is a tanulás nehéz, hanem túllépni a tanultakon, mert azok elzárnak minket az új távlatoktól.
A professzor szerint az emberiség a legkíváncsibb fajok egyike, de ez a tulajdonság nem egyforma mértékben oszlik meg közöttünk. Rengeteg olyan ember van, aki elégedett azzal, amit csinál, és különösebben nem érdeklik az új távlatok – és talán ez így természetes. Vannak azonban nagyon kíváncsi emberek is, méghozzá sokan, és az ő kíváncsiságuk a táptalaja a tudománynak.
Ennek forrása egyetlen alapvető felismerés: az, hogy nem tudunk mindent. Ha ugyanis azt gondolod, hogy mindent tudsz, akkor nincs okod kíváncsinak lenni. Rovelli szerint figyelemre méltó, hogy a legtöbb ember tényleg úgy gondolja, hogy mindent tud. A tudósok tehát nem azok, akik többet tudnak, hanem azok, akik sokkal inkább tudatában vannak annak, hogy milyen mélységes a tudatlanságunk.
A világ rejtélyességének ez a megélése – az, hogy vannak dolgok, amelyeket egyszerűen nem tudunk – a tudomány egyik legfontosabb hajtóereje. Ez még Isaac Newtonnál is megjelenik, aki felmérhetetlen jelentőségű tudós volt, és lefektette a nagy részét mindannak, amit ma modern tudományos módszernek és gondolkodásnak nevezünk.
