Bardóczi Gyula: Az Elfeledett Legendák Küzdelme
Bardóczi Gyula, a Neoton Família egykori dobosa, a legutóbbi interjúban megosztotta fájdalmát, amely már két évtizede kíséri életét. A zenész visszaemlékezett, mennyire közel állt a zenekar tagjaihoz, akiket a második családjaként tekintett. Az eddigi kapcsolataik mostanra azonban elvesztek, a zenekar tagjai róluk, és azokról, akik meghatározták a Neoton sorsát, láthatóan megfeledkeztek.
Jakab György: Az Igazi Motor
Bardóczi nemcsak saját sorsát küllített, hanem a zenekar néhai billentyűsét, Jakab Györgydet is megemlítette, aki a Neoton Família szívének és lelkének tekinthető. A zenész szemében Jakab volt a zenekar igazi motorja, aki nélkül nem létezhetett volna a szeretett banda. Halálával egy olyan ürességet hagyott maga után, amely a zenekar kreatív hívó szavát is megölte.
A Magány Hosszú Évei
Mostanáig, a hólyagrák elleni harcában, amely már hét műtétet követelt tőle, Bardóczi némán tűri, hogy a Neoton Família tagjai elfeledjék, mit jelentett számukra. A zenekar tagjai Jakab temetésén sem vettek részt, és Bardóczi megélte, hogy a teljes indifferencia ellenére, amellyel a zenekarhoz fűződő kapcsolata megszűnt, nem fordulnak hozzá. Egyetlen telefonhívás sem érkezett, amely a jólétéről érdeklődne.
Elfeledett Barátok és Csalódások
A zenészi közösség ritkán említi Jakabot, akinek munkája és hatása ma már megkérdőjelezhető a zenekar körében. Bardóczi elmondta, hogy ő és Pál Éva a kiválásuk óta egyedül maradtak a Neoton világában. Az elfeledettség fájdalmát azonban nem csak a zenekar elhanyagolása okozza, hanem a legjobb barátjának emlékének őrzése is, ami a zenész mindennapi életének részévé vált.
Változásra Várva
Ahogy Bardóczi megjelenése előrehalad, a jövőbeli koncertre, a Neoton Fináléra sem kaptak meghívót, amely még inkább hangsúlyozza a visszafelé haladást. A zenei tapasztalat és közös múlt mellett a zenész érzelmi köteléke semmi mással nem helyettesíthető. Mindazonáltal, úgy tűnik, hogy a Neoton Família múltja nem csupán a dicsőségről szól, hanem a felsegített barátságok elhomályosulásáról is, ahol a közös sikerek már csak emlékképek. Bardóczi Gyula sorsa figyelmeztető jel arra, hogy a barátságok valódi értékét miként mérjük a hála és az emlékezés tükrében.
