Germán harcosok egyedülálló sírjait fedezték fel a Rajnánál
Germán harcosok végső nyughelyét fedezték fel Franciaországban, nem messze a Rajnától. A mintegy 1600 éves sírokban kivételes leleteket is találtak, amelyek segíthetnek jobban megérteni a Nyugatrómai Birodalom összeomlása utáni átmeneti időszakot.
A temetkezési helyekre egy építkezést megelőző feltárás alkalmával bukkantak rá. A helyszínen számos út, tűzhely, kút és egyéb építmény maradványait is azonosították. Ezek alapján a területet már az időszámításunk szerinti 1. században is lakták, de csak a 2–3. század között népesült be sűrűbben. A Nyugatrómai Birodalom hanyatlásának és összeomlásának idején azonban már csak elszórtan éltek ott emberek, a most felfedezett temetőt pedig ez után, az 5. század második felében hozhatták létre.
A komplexum összesen 16 sírból áll, amelyből háromba gyermekeket, kettőbe pedig lovakat temettek. Két férfi temetkezési helye egyértelműen kiemelkedett a többi közül a sírmellékletek gazdagsága alapján. Az ő testeik mellett értékes tárgyakat, köztük egy kardot, amelynek még a fából készült hüvelye is fennmaradt részlegesen, egy germán stílusú hosszú kést, egy pajzsot, valamint egy lándzsát találtak.
A szakértők szerint ezek a férfiak egy germán törzs vezetői lehettek, a közelben eltemetett lovak pedig minden bizonnyal az ő csatalovaik voltak. Magas státuszukat drágakővel berakott arany és ezüst ruhadíszeik is igazolják. Emellett két női sír is figyelemre méltó kincseket rejtett: ezekből madár alakú ezüstfibulák, aranyozott ezüstfibulák, üveggyöngyökből fűzött nyakláncok, övcsatok és egy csontfésű is előkerült.
A feltárt csontvázakon több kóros elváltozást is megfigyeltek, amelyek a közösség viszonylag rossz egészségi állapotára és az orvosi gyakorlatok kezdetlegességére utalnak. Legalább két esetben valószínűsíthető olyan csonttörés, amelyet nem állítottak helyre. Az egyik esetben a sérülés feltehetően a térdízület elcsontosodásához vezetett, ami az alsó végtag működésképtelenségét okozhatta. Emellett két egyén maradványain emberi beavatkozásból eredő elváltozásokat is azonosítottak, amelyek valószínűleg szúrt sebekhez köthetők. A sérülések körüli csontátépülés teljes hiánya arra utal, hogy az érintettek röviddel az erőszakos cselekmények után meghaltak.
A térségből rendkívül kevés olyan lelőhely ismert, amely dokumentálja a germán népesség megtelepedését a népvándorlás korából. Ezért a most felfedezett temetkezési komplexum egyedülállónak mondható, és segíthet megérteni az 5. század második felében végbemenő változásokat.
