Jámbor András: Az abszolút filmszínház felfalja gyermekeit?
Ma valójában nem kormányzati politika, hanem az algoritmusok által felturbózott, ám valós düh köt össze minket az elvesztett 16 évért. Vagyis még összeköt.
Ma Magyarországon nincs fontosabb kormányzati kommunikációs platform, mint Magyar Péter Facebook-oldala. De mit tudunk meg innen arról, hogy hogyan mennek a dolgaink az országban? Az a kommunikáció, ami a kampányban ellenzékből a magyar politika történetének egyik legnagyobb sikerét hozta, vajon alkalmas arra, hogy egy kormányzás kommunikációs felülete legyen?
Sokféleképpen jellemezhetők azok az emberek, akik az Orbán-rendszer leváltására szavaztak. Az én értelmezésemben a Tisza és Magyar Péter sikere abban állt, hogy túl tudott lépni az előző 16 év önmagát bezáró antiorbánizmusán, és az örök ellenzéki szavazótáboron kívül is tudott ajánlatot tenni a magyar társadalom más tagjainak (kellett, persze, ehhez a gazdaság állapota is). Ezzel sikeresen bővítette a szavazótábort. Tehát nem csupán az Orbán-rendszer autokrata törekvéseinek végét ígérte, és azt, hogy eltünteti azt az elitet, és el is számoltatja azokat, akik ide vezették az országunkat, hanem a Nyugathoz tartozó és működő Magyarországot is ígért. Jólétet és modernitást, hogy az elmúlt 36 év két kulcsszavát hozzam ide.
Pontosan ebből kiindulva nem csupán az antiorbánizmus fontos a Tisza szavazóinak. Vannak persze sokan, akiknek ez a fontos kizárólag vagy elsősorban, de nem mindenkinek. Vannak olyanok is, akik természetes módon csak egy kicsit jobban működő Magyarországon egy kicsit jobban szeretnének élni, és olyanok is, akik a Nyugathoz akarnak tartozni, a nyugati blokk részeként akarják látni Magyarországot, nem a putyini Oroszország érdekeit képviselő államként.
Mi köti össze ma a Tisza sokféle szavazóját: a működő Magyarország ígérete vagy az Orbán-rendszerrel szembeni düh? Mit mutat meg a kormányzásból, ha a legfontosabb kommunikációs platform továbbra is Magyar Péter Facebook-oldala? Mi történik, ha a rendszer leváltásának története erősebb marad, mint az új Magyarország története?
