Dunyov István: Az olasz hős, aki a magyar szabadságért harcolt
Dunyov István, az 1848–1849-es magyar szabadságharc kiemelkedő alakja, született 1816. július 28-án, Vingában, egy vegyes nemzetiségű családban, amely szerb és bolgár gyökerekkel rendelkezett. Eredetileg jogot tanult, ám a szabadságharc kitörése után 1848 júliusában nemzetőrként csatlakozott a harcokhoz, ahol sikeresen védte meg a hazáját a szerb és román felkelőkkel szemben.
Számtalan megpróbáltatás után, 1849 júliusában a turai csatában súlyosan megsebesült, ami végül a fegyverletételhez vezetett, és hordágyon került osztrák fogságba. Az osztrák hadbíróság 1852-ben halálra ítélte, de az ítéletet később tíz év várfogságra módosították. Szabadulása után Dunyov Itáliába utazott, ahol a Garibaldi által vezetett olasz egységért harcolt. Itt rendkívüli szerepet játszott az olasz unifikációban.
Olaszország védelmében
Dunyov István nem csupán saját országáért, hanem Olaszországért is küzdött. A Garibaldi-vörösingesek „halhatatlan” ezerének tagjaként részt vett a Szicíliai és Dél-Itáliában folytatott harcokban, ahol hűségesen mellette állt a hős vezetőnek. A volturnói csata során, amely Garibaldi egyik legnagyobb győzelme volt, Dunyov is jelentős szerepet játszott, ám a harcban súlyos sérüléseket szenvedett, és végül amputálni kellett a lábát.
Dunyov súlyosan megsebesülve is kitartott Garibaldi mellett, még az 1862-es, Róma elleni sikertelen akció után is. A Garibaldi iránti hűsége nemcsak a harcokban nyilvánult meg: a hős ezredesi ranggal is kitüntette Dunyovot, aki a kiegyezés után sem tért haza Magyarországra, hanem Olaszországban maradt. A felajánlott képviselői mandátumot visszautasította, és inkább történelmi és gazdasági témákban írt cikkeket, könyveket.
Öröksége és emlékezete
Dunyov István 1889-ig kapcsolatot tartott Kossuth Lajossal és a magyar politikai élettel, részese volt a magyar és olasz történelem egy különleges keresztmetszetének. Bőséges kitüntetésének köszönhetően emlékét tisztelettel övezik Olaszországban, ahová katonai tiszteletadás mellett temették el, fényes ceremóniával.
Ma már nem csupán a harcok hőse, hanem a magyar-olasz barátság jelképe is lett. Dunyov István története példája annak, hogy a nemzeti identitások összefonódhatnak, és egy hősies életvitel hogyan tartogathat inspiráló üzeneteket a jövő generációi számára.
