A piócáktól a higanyig: a megfázás meglepő kultúrtörténete
Ősszel és télen szinte elkerülhetetlen, hogy ledöntsön minket a nátha. Évezredek óta így van ez: folyik az orrunk, kapar a torkunk, tüsszögünk. Noha ma már sokat tudunk a vírusokról és a kórokozókról, léteznek enyhülést hozó orrspray-k és orrdugulás elleni praktikák, az emberiség történetének túlnyomó többségében a nátha jókora rejtély volt, amelyre mai szemmel meglehetősen meghökkentő gyógymódokat találtak ki.
Bizarr gyógymódok
Az ókorban és a középkorban az orvoslás a négy testnedv – a vér, a fekete és a sárga epe, valamint a nyák – egyensúlyára épült. A megfázást a test túlhűlésének és a nyák felszaporodásának eredményeként tekintették. A vélt megoldás szerint le kellett csapolni a felesleget, ezért a náthát érvágással, piócákkal, köpölyözéssel és hashajtókkal is kezelték. Máskor a makacsabb orrfolyás ellen higany- és más fémet tartalmazó porokat alkalmaztak, amelyek a betegséget nem gyógyították, cserébe viszont foghullást és mérgezést okoztak.
A népi gyógyászatnak is megvoltak a maga megoldásai, amelyek a hivatásos orvoslásnál kreatívabbak voltak: erős szagú növényeket szagoltak, fokhagymát hordtak maguknál, különféle gőzöket lélegeztek be, vagy természetfeletti erőket segítségül hívó rituálékkal próbálták kiűzni a betegséget.
Hapci
A nátha leglátványosabb tünete, a tüsszentés számtalan mítoszt szült. Az egyik elmélet szerint az „egészségedre” mondás szokása az ókorig nyúlik vissza: úgy tartották, tüsszentéskor a lélek egy pillanatra elhagyja a testet, így a gonosz szellemek könnyen bejuthatnak. A jókívánság verbális pajzsként szolgált a betegségek és a balszerencse elkerülésére. Más források I. Gergely pápához és a kora középkorhoz kötik a hagyományt, aki a római pestisjárvány idején elrendelte, hogy aki tüsszent, arra Isten áldását kell kérni, remélve a túlélését.
Ami régi, az hasztalan?
A modern orvostudomány sok régi elképzelést megcáfolt. A megfázást nem a „túl sok nyák” és nem is önmagában a hideg levegő okozza, hanem többnyire vírusok. A tudomány azonban bebizonyította, hogy a népi gyógymódok egy része valóban működik: a pihenés, a folyadékbevitel, a meleg italok és bizonyos esetekben a sós vizes orröblítés enyhíthetik a tüneteket. A forró tyúkhúsleves sem csak a lelket melegíti: kutatások szerint a benne lévő aminosavak hígítják a váladékot, a meleg gőz oldja a dugulást, a zöldségek pedig gyulladáscsökkentő hatásúak. Megerősítést nyert a méz köhögéscsillapító ereje és a fokhagyma immunerősítő szerepe is. Még a kiizzadás régi módszere is logikus: a láz valóban lassítja a vírusok szaporodását.
Az emberiség eljutott a Holdra, de a náthát okozó több mint kétszáz vírusfélével szemben még mindig nincs tökéletes fegyver. Ma is túl kell élni. És bár a piócáktól a gyógyszertári orrspray-ig hosszú út vezetett, ma már legalább tudjuk, hogy a higany és az érvágás többet árt, mint használ. De van, ami állandó: ha valaki tüsszent, utána ugyanúgy elhangzik az „egészségedre”, mint ükapáink ükapjainak idejében.
