„A vizsgálat közben éreztem, hogy valami nem oké” – mellrákkal élő nők történeteit mutatja be egy fotósorozat
Magyarországon minden nyolcadik nőt érinti a mellrák, amely évente 2000 nő halálát okozza. Október 1-je a Mellrák Elleni Küzdelem Világnapja.
Kölcsey Sára fotográfus Fight, like a girl munkacímen futó fotósorozatában olyan nőket mutat be, akik megtalálták az eszközt és a kapaszkodót a gyógyuláshoz. A fotósnak 2022-ben diagnosztizáltak áttétes mellrákot. Nehéz volt szembesülnie a diagnózissal, látva a statisztikákat, amelyek pár hónap túlélési esélyt jósoltak. A sötét hetek után eldöntötte, hogy mindent megtesz a gyógyulásáért: másfél év sugár-kemoterápia, műtét, kórházban töltött napok után eltűntek a daganatok.
A diagnózist követő időszakról készült fotós anyaga Én 2.0 címmel 2024-ben első helyezést ért el a 42. Magyar Sajtófotó Pályázat Mindennapi élet (sorozat) kategóriájában.
2024 októberében Kockázatok és mellékhatások címmel nyílt kiállítás a pécsi Ancora Contemporary Galériában, az NKA támogatásával. Varga Rita festőművésszel olyan alkotók csoportos kiállítását szerették volna létrehozni, akik korábban vagy jelen időben átélték a daganatos betegség traumáit, gyógyulási lehetőségeit. A kiállítás inspirálta a mostani projektet.
Sára olyan sorstársairól készít portrékat, akik megtalálták a kapaszkodót a gyógyuláshoz. A fotózások során a résztvevők nem csupán modellé válnak, hanem alkotótárssá: minden portré mellett megjelenik egy személyes tárgy vagy szimbólum – a tánctól a természetig –, amely a felépülésük záloga. A fotózásokat mélyinterjú előzi meg, amelyben az érintettek beszélnek a diagnózissal való szembenézésről, a trauma feldolgozásáról, az onkológiai ellátásban szerzett tapasztalataikról, valamint a család, a barátok, a mozgás és egyéb terápiás lehetőségek fontosságáról.
Pethő Csilla festőművész, a fotósorozat egyik szereplője 2020-ban kapott beutalót egy kerületi intézménybe komplex vizsgálatra, ahol alapos kikérdezés után fibroadenomát diagnosztizáltak nála. Fél éves kontrollja után maga sürgette az éves kontrollt, mert fájni kezdett neki és nagyobbnak is érezte. A mammográfián leszúrtak, ahová csak ultrahang beutalóval ment, és azt a választ kapta, hogyha fáj, akkor szedesse ki. A vizsgálat közben érezte, hogy valami nem oké, mert megváltozott a radiológus viselkedése és hangneme. Közeli időpontot nem tudtak adni, de a sürgető „minél hamarabb hívjon időpontért” mondat megijesztette és lesokkolta. Végül egy emlőspecialista radiológust keresett, így egy magánintézményben kötött ki.
A magánintézményben elmondták neki, hogy minden daganatból szükséges mintát venniük, így történt ez nála is. Rossz érzés töltötte el, de amikor meglátta az EESZT-ben az eredményét, szabályosan rosszul lett. A leglesújtóbb a szövettan tartalma volt, mert idő előtti kutatásba kezdett, és a saját felvételét próbálta megfejteni, lényegében kapaszkodókat keresett a tíz nap alatt, amíg várt a leletre. Az eredményre teljesen kiborult, megfordult a fejében, hogy rövid lesz az élete.
Csilla kapaszkodói a párja, a családja és az alkotás voltak. Festőművész végzettsége miatt jelentős szerepet kapott életében a művészet, de szüksége volt megélhetése érdekében egy másfajta főállásra is. Ez pszichésen rendkívül megviselte, a diagnózist megelőző évben nem tudott alkotni. Utólag úgy érzi, mintha a rák hozta volna vissza az életbe azzal, hogy újra alkothatott, mert az segített át az egyéves kezelés megterhelő időszakán. A kemoterápiák alatt intuitív módon rajzolt, a kezelések között festett, naplóba készített rajzokat.
Csilla számára a madarak nemcsak a test felettiséget és a törékenységet, hanem a szívósságot és kitartást is jelentik. A legfontosabbnak azt tartja, hogy ne hibáztassa senki magát, hiszen nem tehetnek róla. Másodiknak pedig, hogy mindenki hagyjon bőven időt arra, hogy el tudja hinni és el tudja fogadni a helyzetet. Elképesztően organikusan tud gyógyulni az ember lelkileg – mondta, hozzátéve, hogy számára a hajvesztéstől való félelem nagyobb volt, mint a mell elvesztésétől való félelem. A kemoterápia megkezdése előtt azzal nyugtatta magát, hogy sosem volt még igazán rövid haja, és arra koncentrált, hogy amikor újra nőni kezd, mennyire izgalmas lesz látnia az egészen rövidkétől a különböző hosszúságokon át.
Tanácsa, hogy az aktív kezelési időszak alatt magunk legyünk az elsők, szeretgessük és hallgassunk a testünkre, és ne feledkezzünk meg róla azután sem, ha már túl leszünk a nehezén. Sosem szégyen segítséget kérni a feldolgozáshoz, például az onkológiai osztályon dolgozó onkopszichológusok is tudnak segíteni, akár irányított meditációval, ami tanulható.
A projekt megvalósítását a Magyar Művészeti Akadémia ösztöndíjprogramja támogatja.
