„1956 olyan, mint amikor együtt énekeljük a refrént”
1956 közös örökségünk: megvívtuk, tagadtuk, elhallgattuk, suttogtunk róla, majd hangosan vitáztunk. Része a családi legendáriumoknak, a napi politikának és a közbeszédnek, a körülötte évtizedeken át tartó csend pedig ugyanúgy az identitásunk részévé vált, mint a forradalom tizenhárom napja.
Egy tematikus összeállításban Vitáris Ivánt, Saly Noémit, Kemény Dénest, Schultz Nórát, Dragomán Györgyöt, Palya Beát, Hajós Andrást és Beck Zoltánt kérdezték arról, hogy számukra mit jelent 1956. A megszólalók között Gelencsér Gábor, Pál Hrabéczy Soma Milán, Szeder Kata és Teleki Mihály is szerepel.
A címben idézett megfogalmazás szerint 1956 számukra olyan, mint amikor együtt énekeljük a refrént – a forradalom emlékezete így személyes és közös élményként is megjelenik.
