Trójai háború: megtörtént egyáltalán?
A kereszténység előtti görögöknek nem volt a Bibliához hasonló szent könyvük. Ehhez leginkább a „Homérosz” név alatt összefogott életmű állt közel – az Iliász és az Odüsszeia feltételezett szerzője és művei. A hexameterben írt eposzokat mindmáig az egyetemes kultúra meghatározó darabjainak tekintjük.
Homérosz kiléte már az ókori görögök között is vita tárgya volt: hét város tartotta saját szülöttének. Életének idejéről és az eposzok keletkezési körülményeiről sincs egyetértés. Az ókori görögök úgy tartották, hogy a trójai háborút Kr. e. 1194–1184 között vívták, és hogy „Homérosz” a Kr. e. 8. század vége felé élt.
Csaknem minden ókori görög egyetértett abban, hogy mindkét eposz „Homéroszhoz” köthető, és hogy a trójai háború történelmileg hiteles esemény volt. Ez utóbbi feltevést érdemes a legújabb nyelvészeti, történelmi és régészeti kutatások fényében újra megvizsgálni.
A történet szerint Parisz, Trója hercege elcsábítja és elrabolja Helenét, Spárta királynéját, Menelaosz feleségét. Menelaosz fivére, Agamemnón sereget gyűjt, és tíz évig tartó hadjárat után Akhilleusz hősiessége és Odüsszeusz falóval végrehajtott cselvetése révén visszaszerzik Helenét.
Már a Kr. e. 6. századi Sztészikhorosz kétségbe vonta a mondakör egyik alapvetését: szerinte Helené valójában nem követte Pariszt, hanem Egyiptomban vészelte át a háborút, Trójában pedig csak egy szellemkép szerepelt helyette. Hérodotosz szerint Helenét el sem csábították, hanem önszántából hagyta el férjét.
A 19. századi Heinrich Schliemann nem kételkedett az Iliász hitelességében, és feltárta Mükéné és Trója helyszíneit. A hisszarliki ásatásokon azonban súlyos szakmai hibákat követett el, a helyreállítást későbbi amerikai és német projektvek végezték. A kutatók egymás alatt fekvő rétegek sorát tárták fel, de nem tudnak megegyezni abban, melyik réteg rejtheti a Homérosz által leírt várost, mert nagyon kevés bizonyíték maradt a görög támadásra és a tíz évig tartó ostromra.
A Kr. e. 1200-as évek körül a görögök lakta földközi-tengeri területek keleti részét katasztrófák sorozata érte: városok néptelenedtek el, tömeges elvándorlás indult, a kultúra csaknem teljesen leépült. Ezt egy „sötét”, írástudatlan korszak követte, amely bizonyos területeken akár négy évszázadig is eltartott. A Kr. e. 8. századi újjászületés hozta el az írás újbóli felfedezését, az új ábécét és a kereskedelem fellendülését. A mítosz megalkotásának szándéka magyarázható a nagy görög összefogás és hatalom aranykorának emlékével.
Az Ankarától 200 kilométerre nyugatra fekvő Hattuszaszban talált hettita szövegek megfejtése során görögösen hangzó földrajzi és tulajdonnevek bukkantak fel, például Wilusa, amely hasonlít az „Ilion” szóra, valamint az Ahhijawa, ami az „akhájok” népnév is lehet. A hettita szövegek azonban még halvány utalást sem tartalmaznak Homérosz trójai háborújára, és Helenéhez hasonló történelmi személy nyomára sem akadtak.
A homéroszi eposzok történelmi hitelessége a rabszolgaság kérdésében is megkérdőjelezhető: bár ismerik az intézményt, szerzőjüknek halvány fogalma sem volt a Kr. e. 14–13. századi mükénéi palotagazdaságokban folytatott rabszolgatartás mértékéről. Úgy vélték, hogy 50 rabszolga megfelelő létszám egy nagy király számára, pedig a valóságban egy bronzkori uralkodó több ezer ember fölött is uralkodhatott.
Összefoglalva: Homérosz világa pontosan azért halhatatlan, mert soha nem létezett a homéroszi elbeszélő költeményeken, szóbeli előadásaikon és átdolgozásaikon túl. Az ókori görögök trójai háborúba vetett hite nélkül nem született volna meg a tragédia műfaja. Homérosz él, de a trójai háború nagy valószínűséggel elveszett.
