„Kilencéves voltam, a szobában terjengő feszültség az én vállamra is ráült” – magyar gyerekek emlékei 9/11-ről, 25 év távlatából
2001. szeptember 11-én a magyar gyerekek is a tévé előtt ülve nézték, ahogy repülőgépek csapódnak a World Trade Center tornyaiba, majd az épületek összeomlanak. Sokan akkor még nem értették pontosan, mi történik, a képek és a körülöttük lévő felnőttek reakciói azonban megmaradtak bennük. Huszonöt évvel később arról mesélnek, hogyan emlékeznek arra a napra.
Megtámadták Amerikát – álltak a fenyegető, fekete betűs szavak a Délmagyarország 2001. szeptember 12-i kiadásának címlapján, egy fotó fölött, amelyen a lángoló ikertornyokból sűrű, hosszúra nyúló füstfelhő száll az égbe. Ha légvonalban nézzük, New York hozzávetőleg 7000 kilométerre fekszik Magyarországtól. A World Trade Center tornyaiba csapódó utasszállító repülők hírének mégis csupán percekbe telt átszelnie ezt az őrületesnek hangzó távot 2001. szeptember 11-én, pontosan 25 évvel ezelőtt.
A második repülő még nem csapódott be, amikor már aggódó magyarok tömegei nézték a tévében, ahogy papírok, irodaszerek, táskák, törmelék hullott alá a fáklyaként lángoló északi toronyból. Mint azt utólag tudjuk: kétségbeesett emberek is a mélybe vetették magukat. A tragédia, amelyet azóta globálisan csak 9/11-ként ismerünk, rajtahagyta a nyomát nemcsak Amerikán, hanem a legtöbb náción, és bizonyos értelemben átrendezte azt, ahogy a világról, az élet törékenységéről, a biztonságról gondolkodunk.
Felkerestek néhány olyan embert, akik még gyerekek voltak, mikor az ikertornyok összeomlottak, hogy meséljék el, miként szembesültek aznap a világot megrázó történtekkel. Kíváncsiak voltak, hogy marad meg az emlékezetben akár több ezer kilométerrel arrébb egy ilyesfajta, generációkon átívelő esemény. Ennek értelmezésében dr. Ritter Andrea pszichológus volt segítségükre.
„Ebből háború lesz”
Roland, aki 9 éves volt a szeptember 11-i támadások idején, csak aznap este értesült a történtekről, édesanyjával együtt. Fürdés és vacsora után épp lefekvéshez készülődött, amikor a szobájából hüledezésre lett figyelmes a nappaliból. Anya a kanapén ült, és a tévét nézte, amin a BBC vagy CNN ment. Éppen azt mutatták, hogy valami torony füstöl, és belecsapódik egy repülő – emlékszik vissza. Gyerekfejjel egyáltalán nem értette, mi történik, és sokakhoz hasonlóan eleinte azt feltételezte, hogy valami filmben szerepelhettek a sokkoló képsorok. Elmondása szerint meg sem fordult a fejében, hogy ez akár a valóságban is megtörténhetett. Ebből a hitből édesanyja reakciója rántotta ki.
