Felavatták, majd be is zárták az Iparművészetit
Az Iparművészeti Múzeum tervezése „Keletre magyar!” jelszóval indult, gyűjteménye pedig európai szinten is jelentősnek számított. A 19. század második felében Magyarországon is felvirágzott a kulturális élet, új színházakat és múzeumokat alapítottak, ami egybeesett a dualista államberendezkedés utáni nemzeti felíveléssel.
Az Iparművészeti Múzeum ötlete egészen 1864-ig nyúlt vissza, és Rómer Flóris bencés szerzeteshez fűződött. Az ötletet hamar felkarolta Pulszky Ferenc régész és műgyűjtő is. Az Országgyűlés 1872-ben jelentős összeget szavazott meg iparművészeti tárgyak vásárlására, a gyűjtemény magját 1873-ban, a bécsi világkiállításon beszerzett műtárgyak képezték, így ebben az évben hivatalosan is létrejött a Magyar Iparművészeti Múzeum.
Visszafogott költségvetés
Ekkor még világszinten csak két iparművészeti múzeum létezett: egy Londonban és egy Bécsben. A kollekciót 1877-ig a Magyar Nemzeti Múzeumban őrizték, majd az Andrássy úton, a Műcsarnok épületében kapott helyet. A gyarapodó gyűjtemény azonban rövidesen kinőtte az épületet, ezért új múzeumépületre volt szükség. A magyar kormány telket biztosított az Üllői úton, majd pályázatot írt ki, amelynek legfontosabb eleme a visszafogott költségvetési tervezés volt.
A pályázatot a Lechner Ödön és Pártos Gyula által benyújtott, „Keletre magyar!” fantázianevű tervezet nyerte. Lechner szándékosan választotta ezt a csatakiáltást, mert meg volt győződve a magyarság ázsiai eredetéről, és úgy gondolta, hogy a sajátos magyar nemzeti építészeti stílushoz nem a nyugati historizáló formákat kell másolni, hanem Kelet felé kell fordulni. A jelige programadó felhívás volt arra, hogy a magyar néprajzi kincseket ötvözni kell az indiai, perzsa és arab művészet elemeivel. A döntésnek politikai vetülete is volt: Lechnerék hadat üzentek a bécsi befolyásnak tekintett historizáló stílusnak. Az eredmény egyedi, szecessziós építészeti alkotás lett.
A konkrét építkezés megkezdéséig még több mint két év telt el, belső intrikák miatt 1891-ben kis híján a teljes projekt borult. Pénzhiány miatt a terveken is módosítani kellett, így az eredetileg teljes telek beépítésére irányuló épület csonka maradt. A kivitelezés 1893 őszén indult meg, magyar és külföldi, főként osztrák és angol vállalatok részvételével. A burkolatot és díszítményeket, valamint a mázas tetőcserepeket a pécsi Zsolnay Porcelángyár készítette.
Ferenc József nyitotta meg
Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter 1895. december 6-án miniszteri biztost nevezett ki az építkezés felügyeletére Fittler Kamill személyében. Az épület ünnepélyes átadását az 1896-os millenniumi ünnepségek idejére, október 11-re tervezték, az építkezés csúszása miatt azonban ezt el kellett halasztani. Mivel az ünnepségsorozat október 31-én lezárult, az avatásra október 25-én mégis sor került, holott ekkor a világítás, a belső festés és a berendezés még teljességgel hiányzott. Ferenc József avatta fel a múzeumot városi és egyházi elöljárók, illetve a tábornoki kar társaságában.
Az ünnepséget követően az addigi igazgató, Ráth György benyújtotta lemondását, a múzeum épülete pedig csak a következő év során nyílt meg a nagyközönség számára. Az új igazgató, Radisics Jenő több mint 20 évig vezette az intézményt, és sokat tett a gyűjtemény európai szinten is jelentőssé tételéért.
A múzeum épületét 2017-ben renoválás címén bezárták. A felújítás helyett azonban elhagyatottan áll és folyamatosan pusztul, az elmúlt években pedig felmerült a több mint százéves múzeum gyűjteményének teljes felszámolása, szétosztása is más gyűjtemények között.
