Páratlan mértékű hallgatás övezi a mohácsi csatát
A mohácsi csata eseményeit a résztvevők és a túlélők magas számához képest feltűnően kevés kortárs beszámoló örökítette meg. Mintha a csatát követő években a téma tabunak számított volna a korabeli forrásokban.
A Mohácsról szóló történelmi narratíva az évszázadok során jelentős átalakuláson ment keresztül. A 19. századi Arad és Világos után kezdett kiveszni az emlékezésből az optimizmus, majd Trianon hatására a csata emlékezete sötét színezetet kapott. A kommunista időszakban a történelemkép további torzulást szenvedett, amelynek hatása a mai napig érzékelhető.
A kutatások előrehaladtával a jövőben még előkerülhetnek eddig ismeretlen források, amelyek új adalékokkal szolgálhatnak egy ennyire alaposan kutatott témában is.
Buda 1541-es elfoglalását követően az Oszmán Birodalom gyors hódításba kezdett Magyarországon. Szulejmán halálakor mintegy 120 ezer négyzetkilométernyi terület állt török fennhatóság alatt. Buda véglegesen elvesztette legfontosabb közép-európai regionális központ szerepét, helyét jórészt Bécs, Pozsony, Belgrád, Zágráb és Kolozsvár vette át. Az oszmán terjeszkedés nyomán kezdett formálódni Közép-Európa ma ismert képe.
Erdély magyar vezetés alatt, a kultúra mentsváraként, de a töröknek alávetett helyzetben küzdött a túlélésért. A Szent István-i államiságot ugyanakkor a megfogyatkozott területű Magyar Királyság vitte tovább. A hódítás iszonyatos emberveszteséggel járt, a lakosság pótlására nagyarányú betelepítések történtek. Trianon etnikai gyökerei nem kis részben a 150 éves török uralom idejéből erednek.
A csata történelmi emlékezetét és narratíváit az évszázadok során rárakódott rétegek alapvetően határozták meg, és ezek formálták a ma élő félreértelmezéseket és tévhiteket is. A kutatások előrehaladtával a jövőben még előkerülhetnek eddig ismeretlen források, amelyek minden információja fontos lehet az összkép szempontjából.
