Évtizedes válaszút előtt a magyar futball – meddig tarthat a Rossi-korszak?
Négy mérkőzés, hét pont – így zárta a magyar válogatott a Nemzetek Ligája 2026-27-es kiírásának első, dupla hosszúságú válogatott időszakát. Szoboszlai Dominik eredetileg 12 pontot remélt, ehhez képest hét lett belőle. A csapat a kezdeti vereség után döntetlennel, majd két győzelemmel folytatta a sorozatot.
A szomorú véget ért vb-selejtező után közel egy évvel játszhatott újra tétmérkőzéseket Marco Rossi együttese, immár a valós játéktudásához sokkal közelebb álló B csoportban. A keretben is akadt némi változás: a támadó szekcióból a pótolhatatlannak tűnő Sallai Roland és Varga Barnabás hiányzott, érkezett viszont egy sor ígéretesnek tűnő fiatal, akiket a tavaszi, eredményes barátságos mérkőzések után téthelyzetben is ki kellett próbálni.
A szereplés hullámzóan alakult. Ukrajna ellen egy biztatónak induló első félidő után váratlan kapott gól és értékelhetetlen második félidő következett, Belfastban kilátástalan szenvedés, majd idehaza egy magabiztos produkció a meglehetősen passzív grúzok ellen, végül egy szerencsés győzelem ismét Ukrajna ellen.
A magyar válogatott kapcsán unalomig ismételt tétel, hogy az elmúlt évek felülteljesítése bekérte az árát, és elegendő mennyiségű és minőségű topligás játékos nélkül nemhogy az A, de a B divízióban sem lehet a végtelenségig bravúrosan teljesíteni. A megállapítás annyira igaz, amennyire triviális, és a jelentőségét immár legalább két éve érezni lehet.
A kérdés az, hogy mindez konkrétan mit jelent ennek a válogatott fordulónak a vonatkozásában. A helyzet megítélése – mint a részletes elemzésből kiderül – korántsem egyértelmű: a kép félig bizakodásra, félig aggodalomra ad okot.
