Bombera Krisztina: A szerkesztőimtől mindig jobban féltem, mint a helyzettől, szeptember 11-én is
Bombera Krisztina 2001. szeptember 11-én éppen New Yorkban élt, és aznap reggel állásinterjúra készült az ABC tévécsatornához. Az interjú azonban elmaradt.
A terrortámadás napját és az azt követő időszakot a Ground Zero közelében töltötte, kölcsönlakásokban és portákon aludt, miközben a magyar közönségnek tudósított az Amerikai Egyesült Államok történelmének legsúlyosabb terrortámadásáról.
A 25. évforduló alkalmából az újságíró többek között arról beszélt, milyen volt a helyszínen dolgozni, hogyan viszonyultak az amerikaiak egy magyar riporter érdeklődéséhez, és milyen tanulságokat vont le Amerika és a világ 9/11-ből.
Arra a kérdésre, hogy pályája során félt-e valaha ott lenni, ahol éppen tudósítania kellett, Bombera Krisztina azt válaszolta: nem félt, és erre nem is büszke, mert szerinte ez kockázatelemzési hiányosság. Úgy véli, ennél a munkánál kell, hogy ne féljen az ember, mert ilyenkor egyszerűen átkapcsol az agy az adott feladatra.
Hozzátette: mindig jobban félt a szerkesztőitől, mint magától a helyzettől. Látta maga előtt az ordító Svábyt vagy az adáskezdést árgus szemmel figyelő Pánczél Andit, és ez mindig adott annyi adrenalint, hogy megugorja az adott kihívást.
Elmondta azt is, hogy rendes haditudósító sosem volt, egyedül Kabulban fordult elő, hogy kicsit aggódtak: ott azon gondolkodtak, hogy az operatőrt is burkába húzzák, hátha az nagyobb biztonságot ad a városban bóklászva. De ott is főleg a hadsereggel mozogtak, elég biztonságos közegben, segítőkkel.
