Agyevőbogár a halántékon – szemetelésről, polgárosat játszó polgárokról és navracsicsi álmokról
Szónokol a miniszterelnök az Országházban, beszéli a hülyeséget, zakatolóan, nem elfáradva, ahogyan Navracsics Tibor motyog a stúdiókban a polgárságról. Sorozatosan vizsgáztat mindenkit a kormányfő azzal kapcsolatban, hogy az elmúlt X évben mit tett azért, hogy a rendszernek vége legyen. Miközben mindannyian tudjuk, hogy ő hol volt – írja a 24.hu véleményrovatában megjelent írásában Vida Kamilla.
A szerző hallgatja a szépbeszédről, a közbeszéd állapotáról sápítozó Navracsics Tibort, aki most azzal a – ahogy fogalmaz – bolondos gondolattal zarándokol a magyar médiában, hogy ő az elmúlt 16 évben csak 11 évig volt NER-es, míg a miniszterelnök 14-ig.
Az írás szerint az agyevőbogár hangosan csámcsog a halántékon, szétreped a valóság, egy felnőtt férfi hazudik gépiesen a tévében, mintha nem is gondolkodna azon, amit mond, pörög a lemez. A szétszerelt ország romjain üldögélnek a polgárok, polgárosat játszanak, a szétszerelt országról, amit ők szereltek szét, most azt mondják: íme, legyen ez az ország a Polgári Magyarország, s ők eddig sem értettek egyet a poloskázással.
A gyűlölet karmestere – így nevezte egyszer Orbán Viktor Kónya Imrét –, s a szerepbe végül ő maga nőtt bele – áll a cikkben. A gyűlölet másodhegedűsei most arról tartanak előadást, hogy a gyűlölet rossz, ezzel pedig ki ne értene egyet. Nem csak a földön, az űrben is.
A szerző hallgatja a sápítozó Navracsics Tibor ezredik interjúját, és már nem tudja eldönteni, hogy magát nevetteti ki, vagy ő nevet ki mindannyiunkat. Szemetelés – ez jut eszébe minderről. Az intellektusára oly érzékeny exminiszter teleszemeteli a rendelkezésére álló teret, beszél, hogy még tovább és tovább visszhangozzanak a hülyeségek; nem volt elég 16 évet teljes hülyeségekkel tölteni, beszéljünk még tovább arról, ami nem igaz, hordjuk tele tovább szakadt nejlonzacskókkal, PET-palackokkal az utcát. Turmixoljuk szét a figyelmünket, tenyésszük tovább az agyevő bogarat.
A véleménycikk szerint a miniszterelnök felelősségéről is szól a kérdés: hol húzódik a felelőssége abban, mit fogadunk el közös igazságnak, miért lenne fontos belátni, hogy az igazság bonyolultabb a politikai lózungoknál, és miként lehetne elkerülni, hogy értelmetlen vitákkal teljen a (köz)életünk.
