Hogyan lehetne újraéleszteni a magyar baloldalt?
A magyar baloldal évek óta válságban van, és a helyzetét tovább bonyolítja, hogy a Tisza Párt kétharmados győzelme tizenhat évnyi non-stop Orbán-rezsimet szakított meg. A baloldal két szék között ragadt: az egyiken még mindig Gyurcsány Ferenc szelleme trónol, a másikon pedig egy Marx best of válogatás.
A baloldalnak újra találkoznia kell az emberekkel. Erre Zohran Mamdani kampánya és Magyar Péter felemelkedése is bizonyítékul szolgál: voltak olyan magyar falvak, ahol Kádár János óta nem járt politikus.
2004-ben Medgyessy Péter kormánya több szempontból is a végleges összeomlás útjára sodródott: a 100 napos program bár javította a közhangulatot, az államkassza nem bírta el ezt a kiadásnövekedést, a D–209-es ügy pedig az egykori miniszterelnök személyes renoméján ejtett sebeket. Sorcsere kellett, ezzel együtt pedig egy új irány. Itt jött a képbe Gyurcsány Ferenc, akinek a harmadik út politikája sokban eltér a klasszikus szociáldemokrata felfogástól.
A harmadik út logikája alapvetően hasonló a neoliberálisokéhoz: az állami beavatkozásnak kevesebbnek és célzottabbnak kell lennie, a külföldi tőke beáramlása meghatározó, ezeket a befektetéseket támogatni kell, miközben a szociális programok és a társadalmi egyenlőtlenségek felszámolására tett törekvéseket háttérbe kell szorítani. Profitorientáltság, ha kell, a jóléti állam szűkítésével. Előfutára ennek az ideológiának Tony Blair volt, aki az 1997-es választási győzelmével hirdette meg a harmadik út programját. Az ő jegyzeteit leste el Gyurcsány Ferenc, választ adva az MSZP akkori válságaira. Tüneti kezelés volt ez, mintha egy lőtt sebet ragtapasszal próbálnánk kezelni.
A baloldal hosszú válságának okai és a lehetséges példák, amelyekből tanulhat, továbbra is nyitott kérdések maradnak.
