A közel-keleti helyzet újraértékelése
A legfrissebb hírlevelek egyike, amely Jászberényi Sándor haditudósító, író tárcáit összegzi, megkérdőjelezi az amerikai-izraeli-iráni konfliktus kimenetelét. Az írás arra a megállapításra jut, hogy Irán stratégiai értelemben megnyerte a háborút. Az amerikai–izraeli koalíció téves elképzelésen alapult: a vezetők likvidálása és célzott csapások alkalmazása révén gondolták, hogy meggyengítik az iráni rendszert, amelynek következtében az iráni társadalom elindul a demokrácia felé. Az elmúlt évek történései azonban mást mutatnak.
Iráni állam nem omlott össze, sőt, a hatalom iránti támogatás jelentős növekedésnek indult. A háborús konfliktus eredményeképpen nem valósultak meg a kitűzött politikai célok. Az iráni hadsereg, amely súlyos veszteségeket szenvedett el, megerősítette pozícióját és adaptálta magát a folytatódó háborús helyzethez. A helyzet megértéséhez szükséges, hogy tudatosítsuk: a stratégiai győzelem elérése nem feltételezi a világ legnagyobb hadseregének legyőzését. Elég, ha Irán képes megakadályozni a Hormuzi-szorosnál végzett földgáz- és kőolajszállítást, ami globális szintű következményekkel jár.
A hajók elkerülik a kockázatos térséget, és az energiaárakat Irán határozza meg, így a közvetett hatalom megszerzése már el is érkezett. Ez az amerikai közel-keleti modell katasztrofális kudarca, amely megkérdőjelezi a korábbi stratégiákat és politikai megközelítéseket. Az Öböl-államok ma már nem pillanatnyi válságként, hanem a mindennapi valóság részeként tekintenek Irán megnövekedett szerepére a regionális politikai dinamikában.
Érdemes továbbá megjegyezni, hogy a tanulságok levonása nélkül az amerikai politika és hadviselés stratégiái újraértékelést sürgetnek a Közel-Keleten.
