Balavány György: Orbán Viktor börtönbe fog menni
Balavány György véleménycikkében azt állítja, hogy Orbán Viktornak börtönbe kell kerülnie, és szerinte ez nem forradalom, hanem népünnepély lesz. A szerző szerint az orbáni kleptokrácia által okozott anyagi veszteség valószínűleg nagyobb, mint Magyarország teljes 2027-es költségvetése.
Balavány szerint ha nem kerül mielőbb lakat alá az, aki tizenhat éven át tönkretett egy országot, akkor az minden, csak nem jogállam. A szerző két felvetést említ, amelyektől „konkrétan kiég az agya”: egyrészt azt, hogy elérhet-e hozzá az elszámoltatás, másrészt azt, hogy mi lehet a politikai jövője.
Állítása szerint az elszámoltatásnak nemcsak el kell érnie Orbánig, hanem rövidesen el is kell érnie, politikai jövője pedig ebből következően nincs. Úgy fogalmaz: az érintett az elmúlt tizenhat év alatt megírta a saját jövőjét, és a rabok keserű kenyerét fogja enni évtizedekig.
A cikk kitér arra is, hogy a szerző szerint lehetetlen, hogy Orbán szabadlábon maradjon, és arról is ír, mi következik abból, ha végre a csuklójára kerül a bilincs. Felveti azt is, lehet-e teljesen független az igazságszolgáltatás a politikától és a társadalmi többség igazságérzetétől, amire a válasza nem, és badarságnak tartja Orbán esetében az ártatlanság vélelmét.
A szerző az Orbán-problémát ismeretelméleti kérdésként is tárgyalja: felveti, hogy tudunk-e kétséget kizáró megállapításokat tenni a valóságról, vannak-e kikezdhetetlen tények, vagy csak szemben álló narratívákról beszélhetünk. Szerinte ha efféle radikális relativizmusban zümmögünk, akkor Osztie Zoltánnak ugyanúgy igaza van az elmúlt tizenhat év megítélésében, mint Ruff Bálintnak, sőt Hankó Balázst, Seszták Miklóst és Matolcsy Györgyöt azonnal ki kell szabadítani a tömlöcből, ahogy mindenkit, akit bármilyen kényszerintézkedés vagy büntetés nyomán bezártak.
Balavány azt írja: ha az szólna ellenérvként, hogy a politika szubjektív narratívák harcának terepe, míg az igazságszolgáltatás tények és bizonyítékok objektív mérlegelésén alapul, arra azt mondja, tetszetős ellenérv, és van is benne valami. Hozzáteszi: a politika részint világnézeti vitákról és ideológiai döntésekről, az aktuális többség meggyőződésének érvényre juttatásáról szól, ezt elismeri, azt viszont nem, hogy politikai döntések ne nyugodhatnának tényeken.
Példaként a gyorshajtásra vonatkozó sebességkorlátozást hozza: ha a statisztikák szerint a gyorshajtás életveszélyes, és emiatt bevezetik a sebességkorlátozást, az tényeken alapuló politikai döntés, miközben a döntésben világnézeti elem is van. A szerző szerint ha nincsenek közös feltevéseink helyesről és helytelenről, akkor egyszerűen nincs miről beszélnünk egymással.
Balavány úgy véli, lehet, hogy a totális konszenzushiány felé haladunk, és ha az beköszönt, gyorsabban okozza a civilizáció végét, mint a klímakrízis, de még nem tartunk itt, hiszen élünk. Azért élünk, mert vannak erkölcsi axiómáink: ölni, lopni, hazudni, csalni bűn, a közjóra törekedni, őszintén beszélni és szolidárisnak lenni erény. Hozzáteszi, hogy vannak morális állítások, amelyeket a tapasztalat igazol és ellenállnak minden dekonstrukciós kísérletnek, és ezeket is a tények körében kell kezelni, ahogy az igazságszolgáltatás is teszi.
A szerző szerint messze nem igaz, hogy a jognak nincs dolga a társadalom értékrendjével: ezek vannak az egyik serpenyőben, a másikban pedig tények és bizonyítékok. A jogrendet a kezdetektől a közösség elvei alakítják, így biztosítva az élet fennmaradását.
