Jacinda Ardern: A politikából nem könnyű kijutni, általában veszítesz vagy meghalsz
Amikor Jacinda Ardern 37 évesen Új-Zéland legfiatalabb miniszterelnöke és a világ addigi legfiatalabb női kormányfője lett, azt még nem tudhatta, hogy országa legturbulensebb időszaka következik, terrortámadással és világjárvánnyal. De már tudta, hogy nemsokára édesanya is lesz.
Vezetése, aminek 2023-as idő előtti lemondásával maga vetett véget, nemcsak a rekordok és válságok miatt bizonyult meghatározónak: Ardern azt is megmutatta, hogy lehet egó nélkül kormányozni. Sőt, A hatalom új arca (A Different Kind of Power) című, most magyarul is megjelenő memoárjában egyenesen arról ír, hogy az önmagunkban való kételkedés kifejezetten hasznos lehet a politikában.
Arra a kérdésre, hogy hisz-e abban, hogy a hatalom megváltoztatja az embert, így válaszolt: abban hisz, hogy képes megváltoztatni, de hogy ténylegesen megváltoztat-e valakit, az attól függ, hogyan viszonyul hozzá. Saját tapasztalatáról szólva elmondta: számára a hatalom súlyos felelősség volt, és ha az ember így tekint rá, az befolyásolja azt is, hogyan gyakorolja, mire használja, és mikor adja át.
Hozzátette: vannak, akik saját magukhoz kötik a hatalmat, és a személyüktől elválaszthatatlan dologként tekintenek rá, míg mások úgy gondolják, hogy a pártjuk tagjainak akaratától függően átmenetileg van csupán a birtokukban. Ezek nagyon különböző perspektívák, és épp ez a gondolkodásbeli különbség határozza meg, mennyire és hogyan változtat meg valakit.
