Az éjszakai munka hatásai és a megoldási lehetőségek
Az éjszakai műszakban dolgozók számára a hétköznapok kimerítő harcot jelentenek a belső biológiai órájuk ellen. Amikor a dolgozók reggel végzik a munkájukat, és hazaérnek, a napfény és az evolúciós reflexek hatására a szervezetük ébersége megnő, ami sokuk számára lehetetlenné teszi az alvást, még a sötétítők és füldugók használata ellenére is. A legújabb tudományos kutatások világossá tették, hogy ez a folyamat komoly egészségügyi következményekkel járhat, azonban létezik egy lehetséges megoldás.
Milyen árat fizetnek azok, akik éjszakai műszakban dolgoznak? A kutatások rávilágítanak arra, hogy az alvás nem csupán egy pihenő állapot, hanem a szervezet karbantartásának kritikus ideje. Dr. Hugh Markus, a Cambridge-i Egyetem neurológusa és csapata 40 ezer ember agyi szkennelését tanulmányozva megállapította, hogy alvás közben a glimfatikus rendszer működése segít eltávolítani a napközben felhalmozódott méreganyagokat az agyból. Ennek a tisztító folyamatnak a zavara hosszú távon demenciához vezethet.
Modern kutatások azt is kimutatták, hogy már egyetlen álmatlan éjszaka is drasztikusan megemelheti az Alzheimer-kórhoz köthető amiloid fehérjék szintjét, ami elősegíti az amiloid plakkok felhalmozódását, növelve ezzel a demencia kialakulásának kockázatát. Ezen kívül a krónikus alvásmegvonás őszintén felerősíti a szervezet gyulladásos folyamatait, amit az egészségügyi szakemberek a szív- és érrendszeri betegségek fokozott kockázatával is összefüggésbe hoznak. A kortizolszint emelkedése pedig inzulinrezisztenciához és cukorbetegséghez vezethet. A WHO rákkutatási hivatala (IARC) pedig a melatonin-termelés zavarait követően a krónikus gyulladások miatt az éjszakai munkát „valószínűleg rákkeltő” tevékenységnek nyilvánította.
Mi a lehetséges megoldás a problémák orvoslására? Dr. Line Victoria Moen, a norvég Nemzeti Munkaegészségügyi Intézet kutatója által végzett vizsgálatok során kiderült, hogy a sarkvidéki éjszakai műszakos dolgozók sokszor nem képesek egyhuzamban aludni a nappal. E helyett ösztönösen két fázisra osztják az alvásukat: először délelőtt alszanak, majd a következő műszak előtt ismét lefekszenek. Ezt a jelenséget nevezik kétfázisú alvásnak.
Roger Ekirch történész arra hívta fel a figyelmet, hogy az ipari forradalom előtt, a közvilágítás megjelenésekor a kétfázisú alvás természetes volt az emberek számára. Az emberek este 9-kor feküdtek le, éjfél után pedig felébredtek egy rövid időre, hogy beszélgessenek vagy házimunkát végezzenek, majd visszaaludtak a második alvásukhoz. Thomas Wehr pszichiáter kísérletei is megerősítik, hogy mesterséges sötétség esetén a modern ember visszatérhet a két részletben történő alváshoz.
A kutatások arra a következtetésre jutottak, hogy már egy 20–50 perces tervezett délutáni vagy műszak alatti alvás is jelentősen növelheti az éberséget, javíthatja a koncentrációt, és csökkentheti a hazautazás közbeni mikroalvásokból adódó balesetek kockázatát. Szakértők szerint ahelyett, hogy az esti műszakot teljesítő dolgozók a testük jelzéseivel szembeszegülnének, a tudományos ismeretek felhasználásával szükséges együttműködni a biológiai órájukkal, hogy hatékonyabb regenerációt érjenek el.
