Vitatott szerzőségű Tiziano-festményt vásárolt az MNB 4,5 milliárd forintért
A Matolcsy György vezette Magyar Nemzeti Bank 2015-ben 4,5 milliárd forintért vásárolt meg egy Tizianónak tulajdonított festményt, a vételár, a festő személye és a kép eredettörténete azonban komoly kérdéseket vet fel.
Az MNB 2014-ben indította el az Értéktár programját, amelynek célja a magyar műkincsek hazahozatala és a közgyűjtemények gyarapítása volt. A programra 100 millió eurót, az akkori értéken 30–32 milliárd forintot különítettek el, végül 10,8 milliárd forintot költöttek el. A legnagyobb összeget egy évvel a program indulása után, 2015-ben adták ki egyetlen műalkotásért: a Mária gyermekével és Szent Pállal című képért 4,5 milliárd forintot fizettek. A festményt korábban, tíz évvel a vásárlás előtt egy vendéglátóiparban, valamint zöldség- és gyümölcskereskedelemben érdekelt vállalkozó 140 millió forintért vásárolta meg.
Több szakértő is megkérdőjelezi a szerzőséget
Több művészettörténész szerint nem teljesen biztos, hogy valóban az olasz festő készítette a ma a Szépművészeti Múzeumban látható művet, egyes szakértők azt feltételezik, hogy az csak Tiziano műhelyéből származhat. Ezek a kételyek már a vásárlás előtt megjelentek a nemzetközi szakirodalomban, később pedig további kutatások is ezt sugallták.
Molnos Péter művészettörténész arról írt, hogy Giorgio Tagliaferro már 2009-ben csupán Tiziano műhelyének tulajdonította a budapesti Madonnát, később Irina Artemieva, az Ermitázs Tiziano-kutatója is a mester segédeinek munkáját ismerte fel benne, elsősorban a festmény és a szentpétervári Madonna-változat között megfigyelhető kvalitáskülönbségekre hivatkozva. A neves olasz művészettörténész, Enrico Maria Dal Pozzolo 2025-ben megjelent tanulmányában hasonló fenntartásokat fogalmazott meg, és a festményt kérdőjeles műhelyattribúcióval közölte.
Hosszú és tisztázatlan előtörténet
A festményről azt lehetett tudni, hogy sokáig egy pécsi lakásban függött, és értékét a tulajdonos családja csak 2005-ben ismerte fel. Molnos fotókkal alátámasztva azt írta, a kép korábban is ismert volt a műkereskedelmi körökben, és a kor egyik legtapasztaltabb műkereskedője és gyűjtője, Kelényi László kollekcióját gazdagította, aki már évtizedekkel ezelőtt megpróbálta eladni a Szépművészeti Múzeumnak, Hemző Ilona műkereskedő visszaemlékezése szerint három alkalommal is.
Ezt megelőzően, 1932-ben a mű már szerepelt egy budapesti árverésen, Tiziano utáni másolatként, 300 pengős kikiáltási árral. Nem tudni, hogyan jutott Kelényihez, és az is csak feltételezhető, hogy fia, a Pécsi Orvostudományi Egyetem egykori rektora, Kelényi Gábor lehetett a korábbi pécsi tulajdonos.
Az értékbecslés alapjai is kérdésesek
A művészettörténész azt is megjegyzi, hogy bár nemzetközi viszonylatban egy valódi Tiziano festményéért akár több milliárd forintot is fizethetnek, ezt a képet Magyarországon védetté nyilvánították, külföldre nem lehetett volna kivinni, a védettség pedig jelentősen korlátozta az értékesíthetőségét, ezért ezt az értékbecslésnél figyelembe kellett volna venni. Mindez önmagában nem bizonyítja, hogy az MNB túlfizette a Tizianónak tulajdonított alkotást, de felveti a kérdést, hogy a jegybank milyen értékbecslések és szakvélemények alapján határozta meg a 4,5 milliárd forintos vételárat.
A magyarországi rekord addig egy képért 240 millió forint volt, amelyet egy Csontváry-festményért adtak.
