Magyar kutatók bizonyították: az emberi beszéd átalakítja a kutyák agyát
A kutyák agya pontosan úgy tagolja szavakra a folyamatos beszédet, ahogy azt eddig csak embernél figyelték meg – derült ki egy frissen közzétett magyar kutatásból, amely a Science szaklapban jelent meg. Az eredmények arra utalnak, hogy a beszéd feldolgozásának hatékonysága nem feltétlenül az ember különleges nyelvi képességeinek következménye.
A szavakat két fő beszédhangtípus alkotja: a magánhangzók és a mássalhangzók. Andics Attila kognitív idegkutató szerint bár a magánhangzók hangosabbak és feltűnőbbek, a szavak valódi vázát általában a mássalhangzók adják. Egy hosszú beszédfolyamban könnyebb felfedezni az egyes szavakat, ha a mássalhangzókra fókuszálunk – az emberi agy pedig már csecsemőkortól éppen ezt teszi. Ezt a jelenséget nevezik mássalhangzó-preferenciának.
Az ELTE Etológia Tanszékén működő Neuroetológiai Kutatócsoport kutatói 20 ember és 20 családi kutya beszédre adott agyi válaszait hasonlították össze. A kísérletben a résztvevők folyamatos, tagolatlan beszédhangsorokat hallgattak meg, amelyekben mássalhangzók és magánhangzók váltogatták egymást szünetek vagy más hangjelzések nélkül. A hangsorokat az különböztette meg, hogy voltak-e bennük ismétlődő mintázatok.
Háromféle típus volt: az elsőben mássalhangzó-mintázatok ismétlődtek, háromszótagos szóvázakat alkotva; a másodikban magánhangzó-mintázatok adták a szavak vázát; a harmadik, kontrolltípusban pedig semmilyen ismétlődő mintázat nem volt, a szótagok véletlenszerű sorrendben követték egymást.
Az eredmények figyelemre méltó hasonlóságokat mutattak a két faj között. A mássalhangzó-mintázatos hangsorok esetén a kutyák agya, csakúgy, mint az embereké, sikeresen átvette a szavak ritmusát, és ez a szinkronizáció mindkét fajnál erősebb volt, mint a magánhangzó-mintázatos vagy a kontroll hangsorok esetén. Ez az első bizonyíték arra, hogy az emberen kívül egy másik faj agyában is megjelenhet a mássalhangzó-preferencia – mondta G. Tóth Kinga pszichológus, a tanulmány másik első szerzője.
Az agyi válaszok időbeli lefutása további bizonyítékot szolgáltatott: az egyes szavak kezdetétől számított 400 ms körül kiugrás jelent meg az agyi elektromos tevékenységben, emberekben és kutyákban egyaránt, de csak a mássalhangzó-mintázatos szavak esetén. Ez az idősáv éppen a folyamatos beszéd szavakra bontását tükrözi.
A vizsgálat során az is kiderült, hogy a beszéd sajátosságaira való hangoltság nemcsak azokban a kutyákban jelenik meg, amelyek életük első, szociális ingerekre különösen fogékony időszakában beszédben gazdag környezetben éltek. Azok a kutyák is hasonlóan erős mássalhangzó-preferenciát mutattak, amelyek első három hónapjukban nem házi kedvencként éltek, hanem az utcán vagy egy menhelyen.
A kutatók két különbséget is megfigyeltek a fajok között. Az emberek a magánhangzó-mintázatok által meghatározott szavakat is felfedezték, még ha nehezebben is, mint amikor a mássalhangzók adták a vázat, a kutyáknak ez azonban nem sikerült. Ez azt mutatja, hogy váratlan, nem preferált nyelvi mintázatok tanulásában az ember jobban teljesít. A másik különbség abban volt, hogy melyik faj milyen egyéb ritmust észlelt a hangsorokban: a szótagok ritmusa mindkét faj agyi válaszában megjelent, a beszédhangok lüktetésére azonban csak az emberi agy állt rá.
Az eredmények együtt arra utalnak, hogy az agy beszédre hangolódásához, és konkrétan a mássalhangzó-preferencia megjelenéséhez nem szükséges egy eleve másképp huzalozott agy és az emberéhez hasonló nyelvi kompetenciák. Ehelyett már a beszéd rendszeres hallgatása is elég lehet az agy működésének megváltozásához, és eddig csak embernél látott feldolgozási sajátosságok kialakulásához – még egy embertől evolúciósan távoli fajban is – jelentette ki Andics Attila.
