Rejtélyes rádiójeleket észleltek egy exobolygóról
A Harvard & Smithsonian Asztrofizikai Központ és az Oregoni Egyetem kutatócsapata egy Naprendszeren kívüli bolygóról – exobolygóról – származó rádiójelet észlelt. A felfedezésről szóló tanulmány az ArXivon jelent meg. A kutatók hangsúlyozták, hogy nem intelligens élet nyomaira bukkantak, hanem a bolygó auroráiból érkező rádiókitöréseket sikerült azonosítaniuk.
Az aurorális rádiókitöréseket töltéssel rendelkező részecskék hozzák létre, amikor a légköri és mágneses térviszonyokkal kölcsönhatásba lépnek, és közben energiát szabadítanak fel. A Földön is megfigyelhetők hasonló jelenségek, amelyek északi és déli fényként jelennek meg. Aurorális rádiókitöréseket korábban a Naprendszer bolygóin és néhány ultrahűvös törpében is megfigyeltek, de egyetlen rádióészlelést sem sikerült egyértelműen egy Naprendszeren kívüli bolygóhoz kötni – a jelek eddig a gazdacsillagoktól származtak.
A mostani kutatás során a dél-afrikai MeerKAT rádiótávcsővel négy külön alkalommal, 2025-ben és 2026-ban vizsgálták a 0,85 és 3,5 GHz közötti frekvenciákat. Gyors, ismétlődő és erősen cirkulárisan polarizált kitöréseket, valamint tartós kibocsátást észleltek. A megfigyelések középpontjában a mintegy 63,4 fényévnyire lévő Beta Pictoris csillag állt, amely körül három ismert bolygó kering: a Beta Pictoris b, a Beta Pictoris c és a Beta Pictoris d.
A kutatók szuperfényes galaxismagokat, úgynevezett kvazárokat használtak referenciapontként, és nagy bizonyossággal megállapították, hogy a jeleket nem a Beta Pictoris csillag, hanem a Beta Pictoris b bolygó küldi. A rádiójelek jellemzői elektron-ciklotronmázer-instabilitásra (ECMI) utalnak, ami ugyanaz a folyamat, amely a Földön és a Jupiteren is létrehozza az aurorákat. Az ECMI-k arra is rámutattak, hogy a Beta Pictoris b-nek különösen erős mágneses mezeje van, ami összhangban van a bolygóról és a mágneses mezőt létrehozó belső folyamatokról szóló korábbi modellezésekkel. A kutatók szerint a bolygó mágneses mezeje akár ezerszerese is lehet a Földének.
A sarki rádiókibocsátást minden bizonnyal a bolygó gyors forgása táplálja: a Beta Pictoris b-nek mindössze 8-9 órára van szüksége a megforduláshoz. A bolygót 2008-ban fedezték fel, és tömege nagyjából tízszerese a Jupiterének. A mostani eredménnyel a Beta Pictoris b lett az első exobolygó, amelyről tiszta rádiójeleket észlelt az emberiség.
