Egy sör a resti teraszán és világűrben lebegő Magyarország – a rendszerváltás kora a Fortepan alapítója szemével
A Fortepan digitális fotóarchívum idén augusztusban ünnepelte 16. születésnapját, a Heti Fortepan blog pedig hatéves lett. Az évforduló alkalmából az alapító-szerkesztő, Tamási Miklós saját fotóin keresztül mutatja be a rendszerváltás időszakát.
Tamási Miklós 1970-ben született, és 1987 körül készítette első felvételeit apja régi gépével, majd karácsonykor egy Praktica kamerát kapott, amellyel elkezdett komolyabban fotózni. A legtöbb hobbifotóssal ellentétben tudatosan nem a családjára fókuszált. A Fortepant elindító közel 5000 fotó közül mintegy 200 kép származott tőle, azóta több mint 400 képe került az archívumba tm adományozó néven.
Fotóanyaga mindössze három évet ölel fel, 1987-től 1990-ig. 1990 őszén ugyanis megtorpant, mert nem tudta, mit kellene fényképeznie. Mint mondta, a hazám sorsa és az én életem is kicsit céltalan lett. Bár a szocializmus lelkes ellensége volt, 1990 után rájött, hogy mégis ehhez a világhoz tartozik. Az azt követő tíz évben nem tudta, mit csináljon, végül 2000-re kapott olyan munkát, amelynek során hivatásszerűen kezdett foglalkozni a XX. századdal.
Negyvenéves volt, amikor barátjával, Szepessy Ákossal elkezdték összerakni a Fortepan ősanyagát. Az archívum összeállásával számára is összeállt a kép: akkor értette meg, hogy fotóval szeretne foglalkozni, de elsősorban azzal, hogy mások mit fotóztak.
Kedvenc fotója a Kaffka Margit Gimnázium egyik tantermét ábrázolja 1987-ből, ahol a főfalon egy Magyarország-térkép lebeg magányosan a világűrben, szomszédok nélkül. Látható a falon az 1957-ben bevezetett Kádár-címer, valamint egy BEAG márkájú hangosbeszélő, amely annyira recsegett, hogy az osztályfőnök ki kellett húzza. A kompozíciót egy félig törött neoncső egészíti ki.
Tamási már korán, 1987 körül elkezdett újságot olvasni és Szabad Európa Rádiót hallgatni. Édesapjával antennát építettek a háztetőre, és reggelente iskola előtt a müncheni adást hallgatta.
1989. június 16-án részt vett Nagy Imre és mártírtársai újratemetésén a Hősök terén. Ezen a napon vált nyilvánvalóvá számára, hogy az általa fontosnak tartott 1956-os forradalom ügye marginálisabb, mint amire számított, mivel csak a tér fele telt meg.
Politikai szerveződésekben is aktívan részt vett, minden tüntetésre elment, amiről hallott. 1988 novemberében, a Kis Rabló vendéglőbe szervezett gyűlésen belépett a Fideszbe. Egy Kossuth-címert hordott a dzsekijén.
Egyik visszatérő témája Erdély. Katolikus családban nőtt fel, a Városmajori templomba járt, ahol 1988 elején fiatalokat kerestek, akik gyógyszereket vittek volna Erdélybe. A kistemplomban vette fel a gyógyszert, és kapott egy címet, ahová el kellett vinnie. Hat-hét alkalommal járt Szepessy Ákos barátjával Erdélyben, főleg Brassó mellé utaztak.
Tamásit érdekelték a kisiparosi szolgáltatásokat hirdető táblák a faesztergályostól az üvegcsiszolóig, és elkezdte tudatosan fotózni őket. Mint mondta, megérezte, hogy ennek vége lesz, hogy ezek az üzletek egyszer be fognak dőlni. A mesterek kispolgári fazonok voltak, akik egymagukban vagy feleségükkel vittek egy-egy üzletet, és jóformán az egész életüket a kis fűtetlen, lerobbant üzletekben töltötték.
Egy 1988-as nyaraláson készült bohó családi kép a volt aligai MSZMP-üdülőben, amelyen Lindner Ádám látható, aki később a férfi asztalitenisz-válogatott szövetségi kapitánya lett. A kép azóta bejárta az internetet, és a nyolcvanas évek végi nyaralások jelképévé vált.
Tamási Miklós egyik fotóján saját maga is szerepel: egy meghalt a cselszövő feliratot rak össze Kádár János fotóival Kádár halálának másnapján, 1989. július 7-én, a szécsiszigeti katolikus plébánia konyhájában. Egy másik képen a lába látható Alföldi cipőben, valamint a keze, amelyben a Duna Kör jelvényét tartja. Mint mondta, ez volt az első olyan politikai szimbólum, amellyel teljesen azonosulni tudott, évekig a hátizsákján hordta.
