„Bajnok a pályán és az életben” – meghalt Sandro Mazzola, az Inter legendája
Nyolcvanhárom éves korában elhunyt Sandro Mazzola, az Internazionale legendás futballistája. A csatár az 1960-as és 1970-es években játszott a milánói csapatban, és teljes 17 éves profi pályafutását az Interben töltötte.
„Legenda voltál, és mindig is az maradsz. Egy úriember, példakép, bajnok a pályán és az életben egyaránt. Az Inter és az olasz labdarúgás szimbóluma szerte a világon, generációkon át és örökre. Annyit köszönhetek neked, Sandro. Te voltál az egyik legfontosabb példakép számomra, amikor gyerekként Argentínában az Interről álmodtam: te voltál az egyik, aki Milánóba hozott, amiért nem tudok elég hálás lenni. Nyugodj békében, Sandro!” – emlékezett meg a klub másik ikonja, Javier Zanetti Mazzoláról.
Az Inter-legendáról az olasz klubok többsége elbúcsúzott, az ősi rivális AC Milan is méltatta a játékost.
„Emblematikus és hűséges riválisunk, az Inter és a nemzeti válogatott legendája, valamint az olasz labdarúgás történelmének egyik főszereplője volt. Egy nagyszerű bajnok, egy szimbólum, egy olyan ember, aki labdarúgásunk egy felejthetetlen korszakát képviselte. Az AC Milan részvétét fejezi ki a Mazzola családnak ebben a gyásszal teli pillanatban. Viszlát, Sandro” – írta az AC Milan.
Sandro Mazzola gyors, tehetséges, ügyes, energikus, taktikailag intelligens és sokoldalú játékos volt, aki több támadópozícióban is bevethető volt. Eleinte középső középpályásként játszott, de később Helenio Herrera támadót faragott belőle, új posztján a világ legjobb játékosai közé emelkedett. Karrierje későbbi szakaszában, miután kissé csökkent a sebessége és a mozgékonysága, inkább a középpályán, kreatívabb szerepkörben futballozott.
Mazzola a milánóiakkal négyszer nyerte meg az olasz bajnokságot (1963, 1965, 1966, 1971), kétszer pedig a Bajnokok Ligája elődjét, a Bajnokcsapatok Európa-kupáját (1964, 1965). Összesen 158 gólt szerzett az együttes színeiben, az 1964–65-ös szezonban gólkirály lett. Az olasz válogatottal megnyerte az 1968-as Európa-bajnokságot, az 1970-es világbajnokságon pedig döntős volt.
