Bántalmazás a Patrona Hungariae Iskolában: Rubovszky Rita volt igazgatójának öröksége
Rubovszky Rita, a Ciszterci Iskolai Főhatóság igazgatója, akinek neve nemrégiben felmerült a lehetséges oktatási miniszterként való kinevezés kapcsán, sok volt diák és szülő számára régi sebeket tépett fel. Az elfojtott érzelmek és tapasztalatok még mindig erőteljesen élnek azokban, akik az ő dirigálása alatt tanultak a fővárosi Patrona Hungariae Katolikus Iskolaközpontban.
A név említése számos emlékot ébresztett fel a múltbeli bántalmazásokról – a diákok megosztották, hogy az iskolai étkezések során szigorú előírások uralták a mindennapjaikat. Az étkezéshez csupán egyetlen lehetőségük volt, ezen kívül a tányéron lévő ételt az utolsó falatig meg kellett enniük, sok esetben súlyos evészavarokat okozva. A vécéhasználat körüli szigorú szabályozás is sok kellemetlen incidenshez vezetett, ami további lelki bántalmazás formájában jelentkezett.
A diákok és szüleik egyelőre nem politikai indíttatásból kívánják feltárni a múlt sérelmeit, hanem a nyilvánosság erejével szeretnék felszólítani más áldozatokat, hogy merjenek beszélni tapasztalataikról. Sugár Éva, aki édesanyjaként fiai élményeiről mesélt, hangsúlyozta: „Most már nem tudom tovább cipelni ezt a terhet. Kötelességem, hogy megtörjem a csendet.”
Rubovszky Rita reagálását követően a sajtóban elmondta, hogy az iskola menzájával kapcsolatos vádakat részben elismeri, hiszen azokat ő is örökölte. „Az iskolában finomat és egészségeset főztek, számos szülő is harcolt azért, hogy megtartsuk a saját konyhánkat” – állította. Ugyanakkor a kritikákat, amelyek szerint az iskolában nem érzik jól magukat a gyerekek, visszautasította, emelve, hogy az ő igazgatósága alatt a tanulói létszám növekedett, és a távozó szülők száma a bálok miatt nem indokolja a panaszok súlyosságát.
A nyilvánosságra került kritikák után Rubovszky Rita miniszteri felkéréséről is kifejtette véleményét, mondván, hogy ha a körülmények komolyan fennállnának, fontolóra venné a lehetőséget. Az ügy érzékeny mivolta nemcsak a tanárokra, hanem az érintett diákokra és szüleikre is mély hatással volt, körülöttük pedig egyértelműen világossá vált: a bántalmazás kérdése nem tekinthető zárójelbe téve.
