Pető Péter: Az erőszak tapasztalatai a budapesti BKV megállóban
Az erőszakos támadás áldozataként Pető Péter elmondja tapasztalatait, amelyek örökre megváltoztatták az életét. Az este folyamán, a 75-ös troli megállójában állva, a várakozása hirtelen kiáltozással váltott át félelemre és kiszolgáltatottságra. Az első ütés, amely az arcát érte, mindent megváltoztatott.
A férfi, aki haraggal a szemében támadt, egyetlen ütésével komoly sérüléseket okozott Pető arcán; az arccsontok és a koponya több helyen eltörtek. Az orvosi jelentés szerint a baloldali szemüreg fala is betört, míg a járomív, azaz a pofacsont szintén súlyosan sérült. A földön a folytatódó rugdosás következtében további horzsolások és hámsérülések is keletkeztek. Pető Péter a Honvédkórház traumatológiáján töltött tizenkét órát, mire az ambuláns lapot megkapták.
Az eset rávilágított arra, milyen törékeny tud lenni az élet. A belvárosi BKV-megállóban tapasztalto éssérülései nem csupán fizikailag, hanem lelkileg is nyomot hagytak benne. Pető elmondta, hogy az első négy ember, aki segítségére sietett, mind nők voltak; ezt a tényt egyfajta iróniának érezte az erőszakkal teli helyzetben.
Miközben védtelenül kegyetlenül bántalmazták, a támadás során érzett félelem és tehetetlenség éles kontrasztban állt a mindennapi élettel. Ahogy a helyszínről próbálta elmesélni a történteket, a hirtelen támadás emlékét és a kórházi órák keserű valóságát nehéz volt elfelejteni. Az esemény létezésének lényegét pedig nem az indulat, hanem a trauma ábrázolása határozta meg.
Az incidens után Pető Péter nemcsak az erőszakról, hanem a közönnyel és az emberek reakciójával is szembesült, hiszen míg ő segítséget kért, körülötte sokan elfordultak. Az erőszak az életet nemcsak fizikai síkon, hanem közösségi szinten is kihatott, és Pető szavai azt tükrözik, hogy a társadalomnak milyen fontos szerepe van az ilyen helyzetek kezelésében.
