Levendula szaporításának titkai tavasszal
A levendula iránti lelkesedés nemcsak a virág szépségének, hanem esetleges szaporítása miatt is egyre népszerűbbé válik. Számos kertben találkozhatunk gyönyörűen fejlődő levendulabokrokkal, amelyek gondozása és szaporítása remek lehetőségeket kínál a kertészek számára. A levendula szaporítása a visszavágás trükkön alapul, amelynek segítségével egyetlen hajtásból akár több új növényt is nevelhetünk.
Tavasszal a levendula különösen alkalmas a szaporításra, hiszen ekkor kezdődik meg a növény növekedése. A hajtások ebben az időszakban elég erősek, mégis rugalmasak, így a lecsípett dugványok legnagyobb eséllyel gyökeret eresztenek. Ideális időpontnak április végén vagy május elején érdemes nekikezdeni a folyamatnak.
Sokan kísérleteznek magról történő neveléssel, azonban ezt a módszert nehéz lehet kiszámítható eredményekkel párosítani. Az anyanövénnyel való megegyezés biztosítása, a dugványozás a megfelelő javallat, mivel így az új növények minden kívánt tulajdonságot örökölnek a már bevált és szép virágzó bokortól.
A szaporításra szánt hajtást válasszuk gondosan, lehetőleg olyan részt, amely nem hoz virágot, és körülbelül 8-10 centiméteres darabot vágjunk le. A metszést célszerű a levélcsomó alatt elvégezni, mivel innen a gyökerek is könnyebben kidugják magukat. Az alsó leveleket távolítsuk el, hogy a szár szabadon kerüljön a földbe, míg a felső részen maradhatnak levelek; ha túlzsúfolt, azokat kissé ritkíthatjuk.
A levendula természeténél fogva jól képes gyökeret fejleszteni, ám a gyökereztető hormon alkalmazása felgyorsíthatja a folyamatot, különösen hűvösebb, kedvezőtlenebb időjárási körülmények között.
Az optimális szaporításhoz kulcsfontosságú a megfelelő talaj. A levendula nem tolerálja a pangó vizet, ezért ajánlott laza, jó vízáteresztő talajba ültetni a dugványokat, például virágföld és homok vagy perlit keverékébe. A talaj legyen enyhén nedves, de soha nem vizes – a túlöntözés a gyökerek rothadásához vezethet. Fontos, hogy a hely világos legyen, de kerüljük a közvetlen tűző napot, továbbá a jó szellőzés is lényeges.
Ha minden feltétel adott, a dugványok néhány héten belül gyökeret eresztenek. A gyökeresedés biztos jele, hogy új hajtásokat kezdenek hozni, és enyhe húzásra már nem mozdulnak ki a földből. Ekkor már önálló növényként fejlődhetnek tovább.
A megerősödött töveket fokozatosan szoktatni kell a kinti körülményekhez, majd ültessük őket napos, jó vízáteresztő talajba. A levendulabokrok között érdemes 30-45 centiméter távolságot hagyni, hogy szép bokrosodásra legyen lehetőségük a későbbiekben.
Ez az egyszerű, de hatékony módszer lehetővé teszi, hogy egyetlen levendulabokorból rövid idő alatt akár egy egész ágyást kialakíthassunk a kertben.
