Bethlen Gábor felesége döntötte el Erdély jövőjét
Brandenburgi Katalin, Bethlen Gábor felesége, kulcsszereplője volt Erdély politikai tájának, ám élete és döntései mögött bonyolult diplomáciai játszmák húzódtak meg. Az özvegy fejedelemasszony 1622-ben halt meg első férje, Károlyi Zsuzsanna után, így Bethlen, aki az erdélyi fejedelmet kívánta megerősíteni, új partner kiválasztására kényszerült. A bécsi udvarnal, a nikolsburgi béke után, elsősorban ettől a házasságtól várta politikai céljainak megerősítését.
Bár Bethlen Gábor először a 13 éves Renáta Cecília főhercegnő feleségül vételét tervezte, a bécsi udvar elutasította a házassági ajánlatot. Nem hagyván magát eltántorítani, Bethlen a harmincéves háború folyamatában új lehetőségeket keresett, végül pedig György Vilmos brandenburgi választófejedelem leányát, Katalint vette feleségül 1626. március 2-án. A házasság ceremóniája, amely különböző diplomáciai küldöttek jelenlétében zajlott, számos adományozást vonzott, de a távolabbi nagyhatalmak képviselői, mint Franciaország vagy Anglia, nem jelentek meg, aláhúzva Erdély viszonylagos perifériális helyzetét.
Katalin személyisége a történelem rèdések találgatásába torkollott; a kortárs források sok esetben gyorsan ítélték meg a fiatalasszonyt, „élvhajhász” nőként emlegetve, amely a politikai ellenségei által kreált narratíva része lehetett. A felnövő fiatalasszony életében a pletykák és a szerelem szövevényes hálója kezdődött kialakulni, különösen, mivel Bethlen 26 évvel idősebb volt nála, és a fejedelem idegen nyelvekben nem jeleskedett, így a házasság első időszakában a kommunikációval hatalmas kihívásokkal kellett szembenézniük.
Katalin az udvarban a fényűzés és a pompa kedvelőjeként tűnt fel, ami felkeltette a politikai riválisok gyanúját. A korabeli beszámolók arra utalnak, hogy a fiatalasszony szemet vetett más férfiakra is, és több esetben is megfigyelték, hogy a fejedelmi udvar körüli pletykák a borongós hangulat hátterében fonnak. Bethlen a házasság után hamarosan Katalint tette meg örökösévé, mely döntés széleskörű felháborodást keltett Erdély rendjei között.
Amikor Bethlen 1629-ben elhunyt, Katalin ismét hatalomra került, de e hatalmat sógora, Bethlen István felügyelte. Katalin politikai paktoza fontos hatással volt későbbi döntéseire, hiszen a gróffal, Csáky Istvánnal való szoros viszonya során nagyszabású birtokadományokat osztott ki. A feleség számára lehetőséget teremtett, hogy saját belső politikáját alakítsa, ám így egy hatalomátvételt is előkészített, amit Bethlen István, látva a változásokat, 1630 szeptemberében megakadályozott, így Katalin lemondására kényszerült.
Az ő utolsó mesterfogása, hogy I. Rákóczi György mellé állt (akivel később Bethlen hatalmát átvette), a történelem egy érdekes pontjára mutatott. Katalin öröksége nemcsak a férje politikai ambícióival, hanem saját döntéseivel is összefonódott, amelyek a későbbi erdélyi fejlődést nagymértékben befolyásolták. A történelmi pályafutás után Katalin Bécsben ismét férjhez ment, ám ez már egy másik fejezet volt az életében, amely távol állt Erdély politikai intrikáitól.
