Kezdőlap Uncategorized Kik voltak valójában a rejtélyes „fekete magyarok”?
Kik voltak valójában a rejtélyes „fekete magyarok”?

Kik voltak valójában a rejtélyes „fekete magyarok”?

által Marton

Kik voltak a rejtélyes „fekete magyarok”?

Az Árpád-kor egyik különös rejtélye a több történelmi forrásban is említett „fekete magyarok” csoportja. A kutatás három fő kútfőre támaszkodhat: Querfurti Brúnó hittérítő érsek Az öt remete élete című művére és II. Henriknek címzett leveleire, Chabannes-i Adémar francia krónikás Chronicon Aquitanicum et Francicum című írására, valamint a Kijevi Rusz első évkönyvére, a Nesztor-krónikára.

E források közül egyedül Querfurti Brúnó járt a Magyar Királyság területén, így valószínűleg az ő feljegyzései tartalmazzák a legrészletesebb információkat. Adémar sosem járt az országban, és jelentős tévedések is köthetők a nevéhez: Querfurti Brúnót több alkalommal összetéveszti Augsburgi Brúnóval és Sankt Gallen-i Brúnóval is. A 12. század elején összeállított Nesztor-krónika fehér és fekete ugorokról tudósít, egyes történészek szerint „fehér” és „fekete magyarokról”, ám a két csoport elkülönítésére nem bizonyul alkalmasnak.

A név eredete

Egyik kútfő sem fejti ki részletesen, mitől voltak „feketék” a magyarok. A főbb elméletek etnikai, politikai, vallási vagy területi alapon különítik el a magyarságot. Az etnikai megkülönböztetés elmélete szerint a „fekete magyarok” valójában a Levédiában a hét „fehér” magyar törzshöz csatlakozó kabarok csoportja volt. Querfurti Brúnó, aki személyesen is találkozott velük térítő munkája során, nem tesz említést a „fekete” jelző okáról, ami arra utalhat, hogy az elnevezés széles körben ismert volt. Adémar ezzel szemben úgy vélte, a „fekete magyarok” bőrszíne olyan sötét, mint az etiópoké; mivel azonban nem volt szemtanúja, ez a megállapítás inkább középkori toposznak tekinthető. A Descriptio Europae Orientalis névtelen szerzője szerint a magyarok színe fekete, így a „fekete magyarokat” nem kell szükségszerűen sötétebb bőrű kabar népességnek tekinteni.

Égtájak és politika

A magyar történetírásban népszerű az az elmélet, amely a fekete–fehér ellentétet a nomád népek szín- és égtájszimbolikájával magyarázza. A fehér szín hagyományosan a nyugati égtájat jelölte, ahol az uralkodó törzsek és a hatalmi központ helyezkedett el, a fekete szín pedig az északi irányt, ahol a perifériára került közösségek telepedtek le. Ebből a szempontból a „fekete magyar” elnevezés a törzsszövetséghez később becsatlakozott segédnépeket – a kabarokat – jelenthette. Más megközelítés szerint a fehér–fekete ellentétpár politikai ellenfeleket jelölt: a nyugati oldalon az Árpád nevével fémjelzett törzs és szövetségesei, a keleti oldalon a politikából kiszorult törzsek kaptak helyet. Ezt látszanak alátámasztani azok a 11. század eleji harcok, amelyeket I. István vívott az erdélyi Gyula, illetve Ajtony ellenében; Adémar híradása Szent István Fekete-Magyarország elleni háborújáról akár ezekkel a harcokkal is azonosítható.

Egy további értelmezés szerint a fekete és fehér dualizmus elsősorban vallási különbséget, a keresztény–pogány ellentétet fejezte ki. Querfurti Brúnó és Adémar híradásai is arra utalnak, hogy a „fekete magyarok” a magyarság azon részét alkották, akik nem voltak hajlandóak elhagyni pogány hitüket. Querfurti Brúnó egy 1008-ban kelt levelében panaszkodik II. Henriknek, hogy a „fekete magyarok” körében intenzív térítőmunka folyik, de átütő sikert csak az I. István által vezetett fegyveres hadjárat hozott. Ebben az értelmezésben a „fekete” jelző a keresztet elutasító lelki sötétségre utalhat.

Hol éltek?

Querfurti Brúnó Regensburgból hajóval érkezett a Magyar Királyság területére, így feltételezhető, hogy a „fekete magyarok” szálláshelye a Duna mentén helyezkedett el. A politikai értelmezés alapján István három belső ellenfele jöhet szóba: Koppány, akivel a Géza 997-es halála utáni trónviszály miatt kellett megküzdenie, és aki mellett az összecsapás Veszprém közelében, a Duna közelségében zajlott; az erdélyi Gyula, akit István 1003-ban támadott meg; valamint Ajtony, aki az Al-Duna és a Körösök vidékén birtokolt jelentős területeket. Utóbbi esetében a csanádi püspökség csak 1030-ban szerveződött meg, így Ajtony legyőzése nem eshet egybe Querfurti Brúnó magyarországi térítőútjával.

Mit tudunk biztosan?

A források alapján a „fekete magyar” kifejezés az ezredfordulót követő első évtizedekben terjedt el és vált széles körben ismert megjelöléssé a Magyar Királyság területén. A legvalószínűbb, hogy a megnevezés a Kárpát-medencében élő, a mindenkori magyar uralkodó fennhatósága alá tartozó, a keresztény hitet elutasító, zömében pogány magyar népesség egy részére vonatkozott. A fehér és fekete jelzők koronként, népenként és földrajzi régióként eltérő jelentéstartalmat hordoztak, ezért általános szabályrendszer nem állítható fel. A rendelkezésre álló források alapján egyelőre nem adható minden szempontot figyelembe vevő kielégítő magyarázat sem a név eredetére, sem a pontos földrajzi elhelyezkedésre.

Ezt is kedvelheted