Ők működtették a magyar kommunista diktatúrát
Magyarország 1945-től 1990-ig szovjet megszállás alatt állt, és ennek nyomán szovjet típusú kommunista diktatúrában élt. A rendszer működtetőiről, a döntések valódi helyszínéről és a felelősökről készült átfogó adatbázis.
A Rákosi-korszakban rendkívül szűk körben hozták meg a döntéseket, míg Kádár János igyekezett több vállra szétteríteni a felelősséget. Bár igyekeztek olyan látszatot kelteni, mintha a társadalom legszélesebb rétegeit bevonnák a fontos ügyek megoldásába, a valóságban két-három tucat politikus irányította az országot. A kádári hatalomgyakorlásban kimutatható egy elég széles terület a teljes informalitás és a formalizált döntéshozatal között.
A diktatúra hatalmi szerkezetének, a hatalmat gyakorló személyek és szervezetek szerepének feltárására irányult a Nemzeti Emlékezet Bizottsága nagyszabású projektje, amelynek végeredménye a bárki által hozzáférhető Káderek adatbázis. A történészek összesen 752 személy – a legismertebb politikusok mellett közép- és felső szintű pártfunkcionáriusok – életrajzát és tevékenységét dolgozták fel és tették kereshetővé név vagy akár szervezet alapján.
A tankönyvi definíció szerint a szovjet típusú kommunista pártok felépítésére deklaráltan a demokratikus centralizmus volt jellemző. Demokratikus annyiban, hogy elvileg minden testületet alulról fölfelé építkezve választottak, de centralizmus, mert aztán a fölöttes testületek szava kötelező volt az alárendeltekre. Bármilyen, demokratikusan működő párt legfontosabb szerve a kongresszus, ami egy regnáló kommunista állampártban azonban csak megkoreografált műsor volt, ugyanis előre megszabták, milyen döntéseket fognak szentesíteni és kiket fognak beválasztani a különböző funkciókba, testületekbe.
