Szacsvay László: Mit is kérhetne szebbet az ember karácsonyra, mint szép halált?
Szacsvay László, a 78 éves elismert színművész, az elmúlt évek során komoly megpróbáltatásokon ment keresztül. 2023 őszén elvesztette feleségét, tavaly prosztatarákkal diagnosztizálták, idén pedig újabb sérvműtéten esett át. A márciusi műtét következményeként hónapok óta övsömörrel küzd, ami a színész szavaival élve „nagyon szar betegség”. Az RTL Klub hot! magazinjának adott interjúban megosztotta aggodalmait és fájdalmait, ám titkon még mindig bízik abban, hogy egy szép napon visszatérhet a színpadra.
„Április óta kínlódok; először sérvműtétem volt, de az tavaly nyáron nem sikerült jól, így kénytelen voltam újból megműttetni magam. A munka iránti elkötelezettségem miatt nem figyeltem a fizikai korlátaimra, amit a szervezetem immunrendszerének összeomlása követett” – mondta Szacsvay, aki kutyájával, Fülöppel él, és hatalmas lakásában a csend nem mindig enyhíti a fájdalmas emlékeket. Felesége betegsége, amely évekig meghatározta mindennapjaikat, még a távozását követően is keserédes nosztalgiát ébreszt benne.
„A volt-nincs és a magány nagyon fájó érzés. Múlik az idő, és vele együtt mi magunk is eltűnünk. Ha Isten létezik, két dolgot tartogatott az emberiség számára: az egyik a kutya, a másik pedig a hirtelen halál, hogy senkinek se kelljen évtizedekig szenvednie. Az utolsó nyolc évet feleségemmel szívesen kihagytam volna” – tette hozzá a színész, aki a beszélgetés során nagyon is nyíltan osztotta meg a halál gondolatával kapcsolatos nézeteit. „Boldog halált kívánok!” – zárta szavait.
Szacsvay élete nem csupán fájdalmairól szól, hanem a színpadi visszatérés iránti vágyáról is. Jelenleg van állása, de a színpad hiánya és a nézők ovációjának emléke egyre inkább kiált a lelkében.
Ahogy a világ körülötte változik, úgy ő is próbál alkalmazkodni a megpróbáltatásokhoz, melyeket az élet rákényszerít. A kihívások ellenére Szacsvay szavaiban egyfajta bölcsesség és erő rejlik, tükrözve az emberi lét nehézségeit és az élet végességének elfogadását.
