Krasznahorkai előtt ötven évvel Juhász Ferenc, Weöres Sándor, vagy Illyés Gyula is kaphatta volna az irodalmi Nobelt
Az 1975-ös irodalmi Nobel-díjra jelöltek listája most, ötven év elteltével végre nyilvánosságra került, a Svéd Akadémia iratai révén. E dokumentumok, amelyek az utolsó öt évtized titkos iratai közé tartoztak, lehetővé tették, hogy a kutatók és érdeklődők bepillantást nyerjenek a díjat odaítélő folyamatok mögé. Az Index által átvizsgált anyagok alapján öt magyar művész, köztük Juhász Ferenc, Weöres Sándor és Illyés Gyula is szerepeltek azok között, akiket a díjra jelöltek.
Azzal, hogy egyes művészek nevei, mint például Kertész Imréé, aki 2002-ben kapta meg a Nobel-díjat, valamint Krasznahorkai Lászlóé, akinek a jelölése 2025-re esik, újra felmerül az a kérdés, hogy mi lett volna, ha a svéd akadémikusok más döntéseket hoznak. Így például a fent említett hármas bármelyike is megkaphatta volna a rangos elismerést.
Továbbá a történet érdekessége, hogy az elismerést végül az olasz Eugenio Montale nyerte el, ám a szűkített jelöltlistán olyan nevek is szerepeltek, mint Saul Bellow, Doris Lessing, és Nadine Gordimer, akik általában az irodalom nagyjai közé tartoznak.
Illyés és Weöres neve nem csupán az 1975-ös listán szerepelt, hanem az 1965-ös jelöltek között is megtalálható volt. Vannak pletykák, miszerint 1981-ben a Svéd Akadémia a legesélyesebb jelöltek között tartotta számon őket, ami tovább árnyalja a történetet a múlt irodalmi színteréről. Az ilyen felfedezések hozzájárulnak ahhoz, hogy a közvélemény és a kultúra iránti érdeklődés felélénkítésével foglalkozzunk, különösen a magyar irodalom nagyságainak elismerésére.
A közelmúlt kutatásai arra is rávilágítottak, hogy a magyar olvasók többsége jól ismeri Krasznahorkai László nevét, de Kertész Imre, az első magyar irodalmi Nobel-díjas, mára feledésbe merült, ami egy újabb fontos aspektusa a magyar irodalomban rejlő ellentmondásoknak és súlyosbítja az irodalmi örökség közelmúltbeli feledését.
Ez a helyzet nem csupán a múlt elismerésének kérdése, hanem a katalizátor is, hogy újraélesszük a diskurzusokat a kortárs irodalom világában és a jövő nemzedékeinek figyelmét irányítsuk a magyar kultúra olyan fontos alakjaira, akik olyan korai években formálták azt, amikor még a világ irodalmi színterén alig voltak jelen.
