Meghalt Vásáry Tamás, Liszt Ferenc-díjas zongoraművész
Vásáry Tamás, a nemzet művésze, Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas zongoraművész, karmester, 2026. február 6-án, élete 93. évében távozott az élők sorából. A Magyar Művészeti Akadémia pénteken tette közzé a hírt, miszerint Vásáry Tamás a Szent István Rend birtokosa és a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja volt.
Vásáry 1933. augusztus 11-én született Debrecenben, ahol zenei pályafutását rendkívüli tehetséggel, „zenei csodagyerekként” kezdte meg. Nyolcévesen már nyilvános koncerteket adott, köztük egy Mozart-emlékestet, valamint hatévesen már Liszt II. rapszódiáját zongorázta, mely teljesítményével felvételt nyert a debreceni Zenedébe.
A zenei karrierje a légkör rendkívüli feszültségei közepette bontakozott ki, miután 1956 végén édesapját a Kádár-rendszer börtönébe zárták. Vásáry személyesen fordult Erzsébet belga királynőhöz, hogy segítséget kérjen apja kiszabadítása érdekében, amely végül sikerült, és ezt követően a család Belgiumba, majd Svájcba emigrált.
Tanulmányai és a nemzetközi karrier
A zenei tanulmányait 1953-ban a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán fejezte be, ahol Gát József és Hernádi Lajos tanítványaként képezte magát. Kodály Zoltán mentora volt, aki támogatta őt pályafutása elején, különösen a nehéz időkben. Vásáry nemzetközi sikerei az 1950-es években kezdődtek, amikor Leningrádban és Moszkvában lépett fel, majd szerte a világban, köztük Varsóban, Párizsban, Brüsszelben és Rio de Janeiróban is. 1958-as Liszt-lemeze Angliában az év legjobb lemezének címjelölést kapott.
Vásáry 1960-ban Londonban debütált, majd 1962-ben a Carnegie Hallban is bemutatkozott. Az emigráció alatt évente átlagosan 100 koncertet adott a világ meghatározó zenei központjaiban, és lemezfelvételeivel világhírnévre tett szert, többek között a Deutsche Grammophon kiadónál.
Karmesteri pályafutás és díjak
Karmesteri pályafutása 1970-ben indult, amikor a montreux-i fesztiválon a Liszt Kamarazenekart vezényelte. Nem sokkal ezután saját zenekart alakított, a Northern Sinfoniát, majd a Bournemouth Sinfoniettát vezette. Karmesterként dolgozott a világ leghíresebb együtteseknél, mint például a New York-i Filharmonikusok és a Berlini Filharmonikusok.
A Vásáry pályafutása során számos rangos díjat és kitüntetést kapott, köztük a Liszt Ferenc-díjat (1951), a Kossuth-díjat (1998), és a Chevalier des Arts et Lettres érdemrendet (2001). 2015-ben a Magyar Rádió Zenei Együtteseinek főzeneigazgatója lett, és 2023-ban a Zeneakadémián tartott ünnepi hangversenyen köszöntötték születésének 90. évfordulója alkalmából.
Jövőbeni öröksége
Vásáry Tamás nemcsak zenei karrierjével, hanem társadalmi szerepvállalásával is hozzájárult a magyar kultúrához. 2013-ban alapította a Vásáry Tamás Ösztöndíjat, valamint 2017-ben a Gyermekhíd Alapítványt, amely a gyermekotthonban élő fiatalok társadalmi beilleszkedését segíti. A Magyar Művészeti Akadémia saját halottjának tekinti őt, hagyatéka pedig tovább él a fiatal tehetségek támogatása által.
