Kukorelly Endre: A Kimaradt Ziccerek Tükre
A magyar futball története színes, gazdag és tele van ellentmondásokkal. Az utóbbi hatvan év során, a világ élvonalába tartozó teljesítmények és a felemás eredmények között a futballkultúra számos olyan helyzetet szült, amelyre érdemes reflektálni. Kukorelly Endre írásában a magyar foci jelenlegi állapotát és a nemzetközi versenyképes küzdelmek körüli feszültségét elemzi. Feltárja, hogy miként jutottunk el a ’60-as évek dicsőségétől a jelenlegi mélypontokig.
A cikkben a múlt dicsőségére utalva Kukorelly említi a magyar foci legsikeresebb időszakát, amely 1938 és 1968 között zajlott. Az említett időszak alatt a csapatok számos páratlan győzelmet könyvelhettek el, hiszen 1950. június 4-től 54. június 30-ig harminc mérkőzésen veretlenek maradtak. Az írás fejleményei közé tartozik a történelmi Párizsi világbajnokság, ahol a magyar válogatott a fináléban 2-4-es vereséget szenvedett el Olaszország ellen, ami a mai napság is mindannyiunk emlékezetében él.
Felmerül a kérdés, vajon jogos-e, hogy Pelét csupán Puskással említik a világ legnagyobb sorolásán, szemben a többi nemzet kiváló játékosaival. Kukorelly Endre azt is megkérdőjelezi, hogy a világ legjobban fejelő játékosának, Varga Barnabásnak miért nincs lehetősége topbajnokságban játszani. Az író bírálja a külföldi játékosok tömegét, akik eltérítik a helyi tehetségek útját, és a magyar futball rajongójának szurkolását más nemzetek csapatainak, miközben a hazaiakat lenézik.
Az elmúlt közel nyolc évtized során a futballtörténet folyamatosan dokumentálta a magyar csapatok sikereit és kudarcaikat. Kukorelly a jelenlegi helyzetet „olyan-amilyennek” jellemzi, amely egyre távolabb kerül a régi nagy hírtől. A népszerű sportág helyzete bonyolult, és az elmaradt sikerek fájdalma folyamatosan kíséri a szurkolókat. Az alapvető kérdés, hogy mivel tudunk hozzájárulni a magyar foci felemelkedéséhez, és hogyan tudnánk változtatni a felálláson, egyre sürgetőbbé válik.
Az írásban felvetett problémák és elvárások igyekeznek világos képet adni a hazai futball valóságáról. Kukorelly Endre kezdeményezése arra figyelmezteti a sportág képviselőit, hogy a fejlődéshez nemcsak talentumra, hanem az összefogásra is szükség van. Egy hazai csapat sikeréhez elengedhetetlen, hogy a játékosok és a szurkolók is egyaránt részt vállaljanak a jövő alakításában. A cikk érvelése nemcsak a sportágra, hanem a társadalmi felelősségvállalásra is utal, amely új lehetőségeket teremt a fiatal generációk számára a futball világában.
