„Frusztrálta, hogy úgy ismerték, mint a fickót, akit megütöttek” – Zádor Ervin élete a vérben úszó fotó árnyékában
Az 1956-os melbourne-i olimpia magyar–szovjet vízilabda-mérkőzése kapcsán szinte mindenkinek Zádor Ervin vérben úszó arca jut eszébe. A világsajtót bejárt kép az olimpiai bajnok pólós számára évtizedekig teher volt – derül ki abból, amit fia, a Kaliforniában élő Erik Zádor mesélt a 24.hu-nak.
Zádor Ervin 2012-ben hunyt el. Fia szerint édesapja számára valóban teherré vált a Szovjetunió elleni híres mérkőzés, különösen az Egyesült Államokban töltött korai éveiben. Frusztrálta, hogy az emberek csak úgy ismerték, mint a fickót, akit megütöttek egy olimpiai vízilabdameccsen – pedig olimpiai bajnok volt, elismert sportoló, aki sokkal többet ért el annál az egyetlen pillanatnál. Ő azonban nem akarta, hogy ez az incidens határozza meg az egész életét.
Erik szerint édesapja visszahúzódó típus volt, aki idővel megtanulta elfogadni a figyelmet, bár a nyilvánosságot sosem élvezte igazán. Azt sem szerette, ha a nevét az újságokban látta. A helyi lapban időnként megjelent egy-egy cikk róla; amikor Erik középiskolás volt, néhány barátja látta ezeket az írásokat, és azt hitték, róla szólnak.
Zádor Ervin maga 2007-ben, az Indexnek adott interjúban így fogalmazott az emblematikussá vált fotóról: „Jobb lett volna, ha meg sem történik az eset… Amerikában nem tudtam sehova se menni, hogy ne úgy mutattak volna be, hogy én voltam az, akit megütöttek. Állandó jelzőként kísért. Nagyon bántott, hogy ezért érdeklődtek az emberek.”
A vérben úszó jelenet kapcsán Zádor Ervin azt mondta: egyszerű versenybaleset történt, egy utolsó másodperces könyökös, amiből rengeteg akadt azon a mérkőzésen. A találkozó vízilabd történeti szempontból más miatt számított mérföldkőnek.
A teljes cikk további része – köztük az, hogyan lett egy gyerekcsínyből majdnem tragédia, miért pofozta meg az édesapja a melbourne-i olimpia előtt, és hogyan él még mindig a neve Kaliforniában – előfizetők számára olvasható.
