Kimaradt Ziccerek: Egy Focis Szerelem Története
A kérdés, hogy kinek drukkolsz a vébén, egy örökzöld és specifikusan magyar dilemma. Ezzel a kérdéssel szembesülök, amikor külföldi barátaimmal beszélgetek, hiszen számukra nehezen érthető, hogy miért fontos, hogy valakinek szurkoljunk. Magyarországon a drukkolás gyakran a helyzet sajátos hátteréhez kötődik, hiszen gyakran nincs egyértelmű kedvenc, akinek a győzelméért szurkolhatnánk. Számomra például ebben a helyzetben teljesen mindegy, hogy éppen az angolok vagy a norvégok nyernek – hiszen egyik csapat sem az Arsenal.
Idén eddig csupán egyszer merültem el a szomorúság tengerében, méghozzá egy májusi estén, amikor a brassói református egyház vendéglakásában, a nyikorgó ágyon ülve a laptopom előtt néztem a sorsdöntő City-Bournemouth mérkőzést. Az eredmény egy olyan emlékezetes pillanathoz vezetett, amely huszonkét év után lehetőséget adott arra, hogy az Arsenal ismét bajnok legyen. Az utolsó percekben a szívem a torkomban dobogott, és amikor a hármas sípszó elhangzott, egy áradat zúdult el belőlem, kezemben a telefon, amelyen apám is éppen nézte a meccset. A könnyeimmel küzdve mondtam neki, hogy „Bajnokok lettünk”, mire ő próbálta megnyugtatni azzal, hogy ezt az unalomig ismételt „terrorfocit” valójában nem is lehet terrorfocinak nevezni, hiszen az igazság nyertesei mi voltunk.
Ez az érzelmi utazás, ahogyan sokan az Arsenal drukkerek közül, megerősítette a csapat iránti szeretetemet. Mert bár a magyar futballban a szurkolás sokszor ellentmondásos, addig a nemzetközi színtéren való élvezeteink gyakran függetlenek a csapat fonákjától. E paradoxon ellenére több mintsem egyszerű bóngytalanságról van szó – ez egy olyan közösséghez való tartozás érzése, amely sokkal többet jelent, mint eredmények és statisztikák.
Végső soron ez az írás nem csupán a futballról szól, hanem a felnőtté válásról, a közösségről és arról az érzelmi kötelékről, amely összekapcsol bennünket, legyenek bár különböző csapatok, vagy akár országok. Valahol az élet és a futball határvonalán egyesülnek ezek a tapasztalatok, és formálják identitásunkat. Mert mindenki számára fontos, hogy tudja: van valaki, aki mellettük áll, amikor a legfontosabb pillanatok elérkeznek.
