„MINT AZ ANGYALOK: BEREPÜLÜNK, MEGMENTÜNK, AZTÁN LELÉPÜNK” – AZ EMBERMENTÉS HŐSE ÉS A DNYEPER PARTJAINK HARCAI
Ukrán falvak sorsa a Dnyeper-folyó mentén sötét és kiszolgáltatott, hiszen naponta kerülnek életveszélyes helyzetbe az ott élők a háborús konfliktusok következtében. Egyikük, Andrij, aki a Herszon városából származik és a „Bokszer” néven ismert, elhatározta, hogy nem nézheti tétlenül, ahogy honfitársait a frontvonal közelében hagyják. A küzdelme, hogy kimentse azokat a civileket, akiket a hagyományos segélyszervezetek már nem tudnak elérni, a legnagyobb bátorságot igényli.
A történet 23:30-kor kezdődött, amikor Andrij ébresztője megszólalt, és az éj leple alatt, éjfélkor két páncélozott kisbusz élén indult a kockázatos küldetésére. A Dnyeper-folyó bal partján orosz előrenyomulás, míg a jobb parton az ukrán védelem áll. A folyó, amely fizikailag elválasztja a harcoló feleket, valójában a béke utolsó szigete mégis a rettegett drónok és tüzérség árnyékában válik életveszélyessé mindkét part számára.
Andrij tudja, hogy minden perc számít, hiszen a falvakhoz eljutni már önmagában is kihívás. Mikor megérkezik a második jármű a megadott helyszínre a sötétség mélyével borított városban, ahol a kijárási tilalom miatt teljes az elsötétítés, minden izguló másodperc csak fokozza a feszültséget. A környező csendet csak a háttérben halkan berregő hangok törik meg, amelyek veszélyt sejtetnek.
Andrij munkáját így foglalja össze: „Mint az angyalok: berepülünk, megmentünk, aztán lelépünk.” Ezzel a filozófiával a gyakorlatban azt a nemes küldetést teljesíti, hogy a legnehezebb helyzetbe került embereknek reményt nyújtson. Ahogy az első evakuáltakat kiemeli a veszedelmes övezetből, látni lehet rajta a feszültséget, de ugyanakkor az eltökéltséget is, hogy a lehetetlennek tűnő feladatot sikerre vigye.
Az emberség határai súlyos próbatétel előtt állnak, hiszen a hazájukból kényszerűen menekülők számára a megmentés nem csupán fizikai segítséget, hanem érzelmi támaszt is jelent. Andrij számára nem csupán az emberek kiemelése a cél, hanem az is, hogy nekik is legyen egy szép eméke, amelyért érdemes élni.
Az evakuálás nehézségei és a harci helyzet fényében Andrij és csapata bátorsága, hogy az emberekért harcoljanak, a legnagyobb elismerést érdemli. A Dnyeper menti kis falvak lakóinak életét, sorsát a segítségnyújtás vágya és a bátorság tartja egyben, ahogy Andrij elkezdi a második fordulót a küldetésében.
