IV. Károly visszatérési kísérlete
IV. Károly király első próbálkozása a magyar trón visszaszerzésére nem csupán a hazánkkal szemben álló kisantant országok közötti szövetséget erősítette meg, hanem komoly belpolitikai válságot is generált. 1920. március 1-jén a Nemzetgyűlés Horthy Miklóst választotta kormányzóvá, ám az államfőség kérdése messze nem zárult le ezzel. Számos, főként legitimista nézeteket valló ember számára IV. Károly visszatérése volt az igazi alternatíva, aki 1918. november 13-án ugyan lemondott az államügyekről, de ezt egy kényszerű lépésnek tekintette és a svájci emigrációban folytatta életét, hivatkozva arra, hogy ő Magyarország törvényes és alkotmányosan megkoronázott királya.
Horthy és a legitimisták ellentéte
Horthy viszont úgy ítélte meg, hogy Károly restaurációjának kérdését határozatlan időre el kell halasztani. E mögött több motiváció is húzódott: az antant hatalmak és a kiépülő kisantant nyilvánvaló ellenállása, valamint a legitimisták közötti éles belső viták, nem beszélve Horthy személyes ambícióiról. A legitimista elit – amely magában foglalta az arisztokrákat, nagypolgárokat, a katolikus felsőpapságot és egyes katonatiszteket – másképp látta a helyzetet, és sürgették Károlyt a trónra való visszatérésre, mivel szerették volna megszabadulni Horthy-tól, akit nem tartottak megfelelőnek a közjogi méltóságra.
Károly hívása és a találkozó
Károly a befolyásos legitimisták hívó szavának, valamint néhány francia rojalista politikus ösztönzésének hatására 1921. március végén megpróbálta elfoglalni a magyar trónt. Március 26-án gróf Mikes János püspöknél találkozott a miniszterelnökkel, gróf Teleki Pállal, valamint más vezető legitimistákkal és katonai képviselőkkel.
Károly érkezése a budai Várba meglepetésként érte a vendégeket, hiszen az előkészítőik még nem voltak ott. Az ő érkezésük késlekedését később az autójuk defektjével magyarázták.
A tárgyalás kimenetele és következményei
IV. Károly és Horthy között folytatott négyszemközti tárgyalásról megbízható forrás nem áll rendelkezésre, csupán egymásnak ellentmondó visszaemlékezések. Az egyértelmű, hogy Horthy került ki győztesen, mivel Károlyt a két és fél órás megbeszélés végére morálisan letörték, és másnap ismét felajánlotta Horthy lemondására felszólítva. Közben a külföldi követségek és a sajtó is tudomást szerzett az eseményekről, és a nyugati hatalmak jelezték, hogy IV. Károly trónra való visszatérése elfogadhatatlan számukra, ami tovább növelte Horthy pozícióját.
Április 5-én Károly Svájcba távozott, ám nyilvánosan fenntartotta magáról azt az elképzelést, hogy ő Magyarország törvényes koronás királya, aki alatt a nemzet csak a belső nyugalmát nyerheti vissza.
A királyi puccs következményei mélyen megrázták az ország bel- és külpolitikáját, hiszen erősödött a Csehszlovákia, Románia és a délszláv királyság közötti magyarellenes szövetségi rendszer, amely a kisantant néven vált ismertté, míg a belpolitikában kormányválság kezdődött Teleki Pál bukásával, amely Bethlen István új kormány alakításához vezetett.
