Kovács Eszter: A Félelem Képződményei a Politikai Diskurzusban
A politikai kampányok világában, különösen a hazai viszonyok között, a félelem politikája kulcsfontosságú szerepet játszik. Kováts Eszter a közelmúlt eseményeire reflektálva, bemutatja, hogy mit jelent ez a társadalmi feszültségek és polarizáció szempontjából. Az elmúlt hetekben a kampány dinamikája felgyorsult, és a közéletet uraló kommunikációs stratégiák nyíltan rávilágítanak arra, hogy a félelem manipulálása már régóta a politikai diskurzus része.
Különösen figyelemre méltó, hogy a jelenlegi kormánypárt, a Fidesz, a migrációs válság, valamint a Soros György elleni kampány során egy jól megtervezett félelemgerjesztő gépezetet indított el. A kommunikációs taktika lényege, hogy a politikai ellenfelek és civil szervezetek közös veszélyforrásként való megjelenítése révén egy homogén ellenségképet teremt. A cél, hogy a közvéleményben az alanyok minden kritikáját összezárja, amely ilyen módon hitelteleníti a politikai ellenzéket, és erősíti a kormányzó párt pozícióját.
A migrációval, a gendersztereotípiákkal és a háborús pszichózissal kapcsolatos narratívák terjesztése arra épít, hogy a valós problémákból kiindulva azok veszélyét felnagyítják, és közlik: csak a Fidesz képes megvédeni az országot a kézzelfogható veszélyektől. Az ukrán háborúval kapcsolatos folyamatos riogatás a fideszes kommunikációban új színt visz a kampány során, hiszen a nyugati vezetők megszólalásai és a költségvetési intézkedések könnyen alkalmazhatók a félelemkeltésre.
Ahogy Kováts Eszter rámutat, a közélet hőfokának emelkedése szorosan összefügg azzal, hogy a Fidesz során képtelen fenntartani a korábbi hatalmát, mivel a gazdasági helyzet is kedvezőtlenül alakult. Az emberek életszínvonala mereven stagnál, és a korrupcióval kapcsolatos hírek sokasága tovább csökkenti a kormánypárt iránti bizalmat. Az ellenzék most, a választások kapujában, hangsúlyozza: ne féljetek!
A Fidesz félelempolitikája nemcsak az éppen aktuális hatalmi játszmákra épít, hanem hosszú távú hatással van a társadalmi diskurzusra is. A jelenség, amely a politikai diskurzus fő motívuma lett, különösen aggasztó, hiszen sokan attól tartanak, hogy a hatalom még erősebb elnyomást gyakorol majd, ha látja, hogy a közéletben nem csupán az ellenzék, hanem a társadalom minél szélesebb köre is elfordul tőle.
Ezért fontos, hogy a választók kritikusan és tudatosan megvizsgálják a politikai kommunikáció mögött rejlő szándékokat. A félelem keltése mint eszköz nem csupán a politikai hatalom megtartására irányul, hanem a társadalom alapvető kérdéseit is elvonja a figyelemből. Az aktuális helyzet arra inti a választókat, hogy ne engedjék, hogy a hisztéria fokozódjon, és tartsanak ki a racionalitás és a tények mentén folytatott diskurzus mellett.
Így a közéleti diskurzus nem csupán a politikai eseményekre, hanem a társadalom jövőjére is kihatással van, ahol a félelem eloszlatása és a bátorság megtalálása elengedhetetlen a demokratikus értékek megőrzéséhez.
