Magyarországon át menekült az álruhás svéd király
A két évtizedig tartó nagy északi háború átrendezte a Baltikumot, Oroszország pedig birodalommá vált. A Julián-naptár szerint 1721. augusztus 30-án – a Gergely-naptár szerint szeptember 11-én – Nystadban megszületett a békeszerződés, amely véget vetett a 21 éven át tartó háborúnak.
A háborút I. Frigyes Ágost szász elektor robbantotta ki 1700 februárjában: hadüzenet nélkül ostrom alá vette az 1621 óta svéd kézen lévő Rigát. A dán király holsteini támadása hamar kifulladt, az események Rigánál folytatódtak.
I. (Nagy) Péter cár mintegy 40 ezer katonájával szeptember végéig Narva erődjéhez vonult. Két hétig dörögtek az orosz ágyúk, de a rossz minőségű lőpor miatt az ostrom eredménytelen maradt. XII. Károly svéd király erőltetett menetben haladt a felmentésre, és november 19-én az orosz sereg kapitulált.
A szövetségesek vereségei ellenére folytatódott a háború: a lengyelek revansra vágytak az 1655–1660-as háborúért. XII. Károly villámháborús akciói sikeresek voltak, Poznań, Varsó, Krakkó és Vilnó svéd ellenőrzés alá került. 1706-ban Szászország megszállásával elérte, hogy Ágost lemondjon királyságáról.
Péter cár 1704-re elfoglalta a Néva–Ladoga-tó menti svéd erődöket, 1703-ban pedig megvetette Szentpétervár alapjait. XII. Károly 1707 őszén indította meg keleti hadjáratát, amely 1709. június 27-én (Gergely-naptár szerint július 8-án) Poltavánál zárult tragédiával. A svéd hadsereg felmorzsolódott: az orosz jelentés szerint 6900 katona halt meg, 2800-an fogságba estek, 16 ezren Perevolocsnánál adták meg magukat. A megsebesült király 1300 katonával török földre menekült.
A berlini szövetség 14 cikkelyes szerződésében a dán, porosz, lengyel és orosz uralkodók a Baltikum igazságos felosztását és a baltikumi biztonság garanciáit jelölték meg célként.
A törökországi „vendégszeretetet” élvező XII. Károly bázisai sorra elvesztek: 1710-ben Viipuri, Riga, Pernau, Kexholm és Revel is kapitulált. 1714. július 26–27-én (augusztus 6–7.) a svéd hadiflotta is vereséget szenvedett a finn Hanko-félsziget fjordjában, ahol az orosz evezős gályák döntöttek.
XII. Károly 1714. október 1-én indult haza 300 török lovas kíséretében. Október 23-án Piteştiben titokban elhagyta a karavánt, és Peter Frisch kapitányként, álnéven száguldott Svéd-Pomeránia felé. Havasalföldet elhagyva a Vörös-torony-szoroson át Erdélybe jutott, Kolozsvár érintésével haladt Debrecenen és Pesten át Bécsbe, majd Passau–Regensburg–Nürnberg–Würzburg–Kassel–Braunschweig–Güstrow útvonalon november 11-én éjjel érkezett Stralsund zárt kapuihoz. A 2150 kilométeres utat 15 nap alatt tette meg.
Stralsund 1715. december 24-én kapitulált, a király hajóval menekült, 15 év után tért haza. Norvég hadjáratokkal próbálta kompenzálni a vereséget, Fredrikshald ostrománál veszítette életét 1718. december 11-én.
Svédország tartalékai kimerültek: 1700–1718 között a lakosság 1,4 millióról 1,25 millióra csökkent, a kereskedelmi flotta 775 hajóról 209-re zsugorodott. Az 1720. július 27-i (augusztus 7-i) ålandi tengeri csatában ismét az orosz gályák győztek. A félelem az orosz inváziótól az 1721 májusában újrakezdett nystadi tárgyalások befejezésére szorította a svédeket.
A 24 cikkelyes szerződésben a felek örök időkre érvényes békét ígértek. Oroszországhoz került Livónia Rigával, Esztónia Tallinn-nal és Narvával, Karélia délkeleti része, Ingria és több sziget. Az orosz fél szabad kereskedelmet biztosított a svédeknek Rigában, Tallinnban és Ahrensburgban, ahonnan évente 50 ezer rubel értékben vámmentes gabonakivitel illette meg Svédországot.
A békeszerződést három héten belül ratifikálták, Péterváron és Moszkvában egy héten át ünnepeltek. Október 22-én a Szentháromság-székesegyházban felolvasták a szerződést, majd a pszkovi érsek kijelentette, hogy a cár rászolgált a „Nagy”, a „Haza Atyja” és az „Imperátor” titulusokra. Oroszország hivatalos neve Orosz Birodalommá vált, uralkodója „Nagy Péter, minden oroszok Császára, a Haza Atyja” lett.
